圣经文本

 

2 Mózes第15章

学习

   

1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.

2 Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.

3 Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.

4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.

5 Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.

6 Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.

7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.

8 Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.

9 Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.

10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?

12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.

13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.

14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.

15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.

16 Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

17 Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.

18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.

19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.

20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.

21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.

22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.

23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.

24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?

25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.

26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#8288

学习本章节

  
/10837  
  

8288. 'The depths were congealed in the heart of the sea' means that utter falsities arising from evil belonging to the desires of self-love could not rise to the surface. This is clear from the meaning of 'being congealed', when those in the hells are the subject, as being unable to rise to the surface; from the meaning of 'the depths' as falsities resulting from evil desires, and as the hells, dealt with above in 8278, 8279; and from the meaning of 'the heart of the sea' as the evil of self-love and the falsities arising from that evil. 'The heart' in the genuine sense means celestial good, which is the good of love to the Lord, spoken of in 3635, 3883-3896, 7542, and in the contrary sense the evil of self-love. For this evil is the opposite of the good of love to the Lord, while the evil of the love of the world is the opposite of spiritual good, which is the good of love towards the neighbour. From all this it is evident that 'the depths were congealed in the heart of the sea' means that utter falsities arising from evil belonging to the desires of self-love could not rise to the surface. They are spoken of as being unable to rise to the surface because 'the depths' and 'the heart of the sea' mean the hells where falsities resulting from evil desires are, or where falsities arising from evil are. Consequently, since they are hemmed in by their own falsities arising from evil, they can no longer work their way out, because the Lord's Divine presence stands in the way of the falsities there.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.