1
Tovább is felele Elihu, és monda:
2
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
4
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
5
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?
7
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?
8
Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]
9
A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
11
A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
12
Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14
Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!
15
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.