1
Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2
Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3
Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
7
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12
Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
13
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14
Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
17
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
18
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
19
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20
[Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]