The Bible

 

1 Mózes 28

Study

   

1 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá õt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl.

2 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közûl.

3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;

4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.

5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.

6 És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta õt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl;

7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;

8 És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az õ atyjának:

9 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.

10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.

13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.

14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

15 És ímé én veled [vagyok], hogy megõrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.

16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.

20 És fogadást tõn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl ruhát adánd nékem;

21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;

22 És ez a kõ, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #1420

Study this Passage

  
/ 10837  
  

1420. And thou shalt be a blessing. That this signifies that all things both in general and in particular are from the Lord, is evident from the signification of “a blessing.” A “blessing” is predicated of all goods; in the external sense, of corporeal, worldly, and natural goods; in the internal sense, of spiritual and celestial goods. “To be a blessing,” is to be the source of all goods, and the giver of all goods. This can by no means be said of Abram, and hence it is evident that by Abram is represented the Lord, who alone is “a blessing.” In like manner in regard to what is said of Abraham hereafter:

Abraham shall surely become a great and numerous nation, and in him shall all the nations of the earth be blessed (Genesis 18:18);

of Isaac:

In thy seed shall all the nations of the earth be blessed (Genesis 26:4),

and of Jacob:

In thee and in thy seed shall all the families of the earth be blessed (Genesis 28:14).

That nations cannot be blessed, and are not blessed, in Abraham, Isaac, and Jacob, and in their seed, but in the Lord, may be seen by everyone. This is clearly said in David:

His name shall endure forever; before the sun shall the name of his son endure; and all nations shall be blessed in him (Psalms 72:17); where the Lord is treated of. Again:

Thou shalt set him for blessings forever (Psalms 21:6); where also the Lord is treated of.

In Jeremiah:

The nations shall be blessed in Him, and in Him shall they glory (Jeremiah 4:2).

From these passages it is now evident that “a blessing” signifies the Lord, and that when He is called “a blessing,” it signifies that from Him are all celestial and spiritual things, which alone are goods; and because they alone are goods, they alone are truths; and therefore in proportion as there are celestial and spiritual goods in natural, worldly, and corporeal ones, in the same proportion these are goods, and are “blessed.”

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.