The Bible

 

1 Mózes 26

Study

   

1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.

2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.

3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;

5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

6 Lakozék azért Izsák Gérárban.

7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.

8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével.

9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.

10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk.

11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.

12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr.

13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.

14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.

15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.

16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.

17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.

18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.

19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott.

20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele.

21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.

22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

23 Felméne pedig onnan Beérsebába.

24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.

25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.

26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére.

27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl?

28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,

29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.

31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.

32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.

34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.

35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #3424

Study this Passage

  
/ 10837  
  

3424. And the servants of Isaac digged in the valley, and found there a well of living waters. That this signifies the Word as to the literal sense in which is the internal sense, is evident from the signification of “digging in the valley,” as being to make search lower down in respect to where truths are; for to “dig” is to search, and a “valley” denotes what is below (n. 1723, 3417); and from the signification of a “well of living waters,” as being the Word in which are truths Divine, thus the Word as to the literal sense in which is the internal sense. That the Word is called a “fountain,” and indeed a “fountain of living waters,” is well known; but the reason why the Word is also called a “well,” is that the sense of the letter is relatively such; and also because relatively to those who are spiritual the Word is not a “fountain,” but a “well” (n. 2702, 3096). As a “valley” denotes that which is below, or what is the same, that which is exterior, and the fountain was found in a valley, and the literal sense is the lower or exterior sense of the Word, therefore it is the literal sense which is meant; but because the internal sense, that is, the heavenly and Divine sense, is within this, therefore the waters thereof are called “living;” as were also the waters that went forth under the threshold of the new house, in Ezekiel:

And it shall come to pass that every living creature that creepeth, to which the river there comes, shall live; and there shall be a very great multitude of fish, because these waters are come thither and are healed, and everything liveth whithersoever the river cometh (Ezekiel 47:9); where the “river” is the Word; the “waters which cause everything to live” are the Divine truths contained in it; the “fish” are memory-knowledges (n. 40, 991).

[2] That the Word of the Lord is such that it gives life to him that thirsteth, that is, to him that desireth life, and that it is a “fountain whose waters are living,” the Lord also teaches in John when speaking to the woman of Samaria at Jacob’s well:

If thou knewest the gift of God, and who it is that saith to thee, Give Me to drink, thou wouldest have asked of Him, and He would have given thee living water. Whosoever drinketh of the water that I shall give him shall never thirst; but the water that I shall give him shall become in him a fountain of water springing up unto eternal life (John 4:10, 14).

That the Word is living and therefore gives life, is because in its supreme sense the Lord is treated of, and in the inmost sense His kingdom, in which the Lord is all; and this being the case, there is in the Word life itself, which flows into the minds of those who read the Word with reverence; hence it is that in respect to the Word that is from Himself the Lord declares Himself to be a “fountain of water springing up unto eternal life” (see also n. 2702).

[3] That just as the Lord’s Word is called a “fountain,” so is it also called a “well,” is evident in Moses:

Israel sang this song: Spring up, O well, answer ye unto it: the princes digged the well; the chiefs of the people digged it for the lawgiver with their staves (Numbers 21:17-18).

These words were spoken at the “place Beer,” that is, at the “place of the well.” That by “well” here is signified the Word of the Ancient Church, spoken of above (n. 2897), is evident from what is there said; “princes” are primary truths that are the source; (that “princes” signify primary truths may be seen above, n. 1482, 2089); the “chiefs of the people” are lower truths, such as are those contained in the literal sense (n. 1259, 1260, 2928, 3295); that the “lawgiver” is the Lord, is evident; “staves” denote the powers which they possessed.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.