The Bible

 

1 Mózes 1

Study

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

4 És látá Isten, hogy a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.

5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.

7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.

8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.

9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy .

11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

12 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn.

16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy .

19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.

25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy .

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.

28 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn.

31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen . És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

From Swedenborg's Works

 

True Christian Religion #490

Study this Passage

  
/ 853  
  

490. It is plain from the first chapter of Genesis that everything created by God was good. It says there that 'God saw that it was good' (verses 10, 12, 18, 21, 25), and at the end 'God saw everything that He made, and behold, it was very good' (verse 31). It is also plain from man's primeval state in paradise. Evil, however, arose from man, as is plain from Adam's second 1 state, that is, after the fall, by his being expelled from paradise. It is clear from these facts that if free will in spiritual matters had not been given to man, God Himself, and not man, would have been the cause of evil; in this case God would have created both good and evil, and it is wicked even to think that God created evil too. The reason why God did not create evil, since He bestowed on man free will in spiritual matters, and never puts any evil into his mind, is that He is good itself, and in good God is omnipresent, continually urging and demanding to be received. Even if He is not received, still He does not go away. For if He did, man would instantly die, or rather dissolve into non-existence, since man gets his life, and the continued existence of all he consists of, from God.

[2] Evil was not created by God but introduced by man, because man turns the good which continually flows in from God into evil, by turning away from God and turning towards himself. When this happens, the pleasure given by good remains, but it now becomes the pleasure given by evil; for without an apparently similar pleasure being left man would cease to live, since it is pleasure which makes up the vital principle of his love. These two pleasures are still diametrically opposed, though a person is unaware of this so long as he lives in the world. After death, however, he will know this and indeed feel it plainly, for then the pleasure given by the love of good is turned into heavenly blessedness, but the pleasure given by the love of evil into the torments of hell. These arguments prove that everyone is predestined to heaven, and no one to hell; but it is the person who commits himself to hell by misusing his free will in spiritual matters. As a result he embraces the ideas wafted from hell, since, as was said above, everyone is held mid-way between heaven and hell, so that he can be in equilibrium between good and evil, and consequently have free will in spiritual matters.

Footnotes:

1. Reading secundo for secundum.

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.