The Bible

 

1 Mózes 1

Study

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

4 És látá Isten, hogy a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.

5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.

7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.

8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.

9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy .

11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

12 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn.

16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy .

19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.

25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy .

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.

28 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn.

31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen . És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #29

Study this Passage

  
/ 10837  
  

29. Verses 11-12 And God said, Let the earth cause tender plants to spring up, seed-bearing plants, fruit trees bearing fruit, each according to its kind, in which is its seed, upon the earth; and it was so. And the earth brought forth tender herbs, seed-bearing plants, each according to its kind, and trees bearing fruit, in which is their seed, each according to its kind; and God saw that it was good.

Once the earth or the individual has been made ready in such a way that he can receive from the Lord heavenly seeds and produce some measure of good and truth, the Lord first of all causes something tender to spring up, which is: called 'a tender plant', then something more useful which reproduces itself and is called 'a seed-bearing plant', and finally something good which bears fruit and is called 'a tree bearing fruit' in which is its seed, 'each one according to its kind'. The person who is being regenerated is at first such as imagines that any good he does comes from himself, and that any truth he utters comes from himself; but the fact of the matter is that all good and all truth come from the Lord. Consequently anyone who imagines that these originate in himself does not as yet have the life that belongs to true faith, though he is able to receive it later on. Indeed he is not yet able to believe that they come from the Lord because his state is one of preparation for receiving the life inherent in faith. That state is represented in these verses by plant life, the subsequent state, when the life inherent in faith is present, by living creatures.

[2] The Lord Himself saw fit to tell us that He is 'the sower', that 'the seed' is His Word, and that 'the earth' is man, Matthew 13:19-24, 37-39; Mark 4:14-21; Luke 8:11-16. He describes the matter again in a similar way,

The kingdom of God is like a man casting seed into the ground, and sleeping and rising night and day, and the seed sprouts and springs up, he knows not how; for the earth bears fruit of itself, first the blade, then the ear, then the full corn in the ear. Mark 4:26-28.

In the universal sense, 'the kingdom of God' is used to mean the whole of heaven, in the less universal sense the Lord's true Church, and in particular every individual who has true faith, that is, who has been regenerated by means of the life that inheres in faith. For that reason the individual is also called 'heaven', for heaven is within him, and 'the kingdom of God', since that too is within him. This the Lord Himself teaches through Luke,

Jesus was asked by the Pharisees, When is the kingdom of God coming? He answered them and said, The kingdom of God is not coming with observation, nor will people say, Behold, here it is! or, Behold, there! for behold, the kingdom of God is within you. Luke 17:20-21.

This is the third stage of a person's regeneration, a state when he is repentant. It is like passing from shadow into the light, or from evening to morning, and this is why it is said in Verse 13, And there was evening, and there was morning, a third day.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.