The Bible

 

Ezékiel 37

Study

   

1 Lõn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letõn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.

2 És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.

3 És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!

4 És monda nékem: Prófétálj e tetemek felõl és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!

5 Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.

6 És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bõrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

7 És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lõn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az õ teteméhez.

8 És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bõr borította be õket; de lélek nem vala még bennök.

9 És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!

10 És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.

11 És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!

12 Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.

13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!

14 És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.

15 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

16 És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az õ társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az õ társaié.

17 És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.

18 És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?

19 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az õ társait, és teszem õket õ hozzá, a Júda fájához, és összeteszem õket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.

20 És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:

21 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyûjtöm õket mindenfelõl, és beviszem õket az õ földjökre.

22 És egy néppé teszem õket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.

23 És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bûneikkel; és megtartom õket minden oly lakóhelyöktõl, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom õket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.

24 És az én szolgám, Dávid lesz a király õ rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megõrzik és cselekszik.

25 És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon õk és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az õ fejedelmök örökké.

26 És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem õket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.

27 És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és õk nékem népem.

28 És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #8018

Study this Passage

  
/ 10837  
  

8018. 'That Jehovah brought the children of Israel out of the land of Egypt' means that the Lord delivered those governed by the good of truth and guided by the truth of good from damnation. This is clear from the meaning of 'bringing out' as delivering; from the representation of 'the children of Israel' as those belonging to the spiritual Church, or what amounts to the same thing, those governed by the good of truth and guided by the truth of good, dealt with above in 7957, 8006; and from the meaning of 'the land of Egypt' as damnation. 'The land of Egypt' at this point means damnation because damnation is meant by the Egyptians' state at this time, 7766, 7778. The fact that the Lord delivered from damnation those belonging to the spiritual Church, that is, those governed by the good of truth and guided by the truth of good, see 6854, 6914, 7091 (end), 7828, 7932.

[2] Their deliverance by the Lord when He rose again is meant by the Lord's descent to the lower regions (ad inferos); 1 and it was made plain by the raising of the dead from their tombs, described in Matthew,

And the tombs were opened, and many bodies of sleeping saints were raised; and coming out of their tombs after His resurrection, they went into the holy city and appeared to many. Matthew 27:52-53.

Their coming out of tombs, their going into the holy city, and also their appearing to many took place to bear witness to the deliverance by the Lord of those who until then had been held back in spiritual captivity, and to the introduction of them into heaven, heaven being meant in the internal sense by 'the holy city'. This is why the expression 'the holy city' is used when in actual fact it was not a holy but a profane city, since the Lord Himself - who was represented in all the ritual observances of their Church and described in the Word existing among them, and so was the God of their Church - was treated by them in so cruel a manner.

[3] Much the same is meant by this in Daniel,

At that time Your people will be rescued, every one who is found written in the book. Finally, many of those sleeping in the dust of the earth will awake - these to eternal life, but the rest to reproaches and to eternal disgrace. Daniel 12:1-2.

And also by this in Ezekiel,

Prophesy and say, Thus said the Lord Jehovah, Behold, I will open your graves, and cause you to come up out of your graves, O My people, and I will bring you onto the land of Israel, in order that you may know that I am Jehovah when I open your graves and cause you to come up out of your graves, O My people. And I will put My spirit in you, in order that you may live, and I will place you on your own land, in order that you may know that I Jehovah have spoken it and done it, said Jehovah. Ezekiel 37:11-14.

'The land of Israel', which is the land of Canaan, is used to mean heaven, 8011. The words quoted here from the prophet describe the new creation or birth of a person, and also the vivifying by the Lord of those belonging to the spiritual Church.

Footnotes:

1. The Latin here is per descensum Domini ad inferos. This appears to be a reference to the Apostles' Creed and the Athanasian Creed, which, in their traditional Latin versions, contain the phrase descendit ad inferos (He descended to the lower regions). The traditional English version says He descended into hell.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.