The Bible

 

Ezékiel 13

Study

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a kik prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik önnön szívökbõl próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!

3 Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, a kik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.

4 Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!

5 Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján.

6 Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta õket, és még várják, hogy betelik beszédök.

7 Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midõn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam!

8 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten.

9 És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

10 Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a [nép] falat épít, ímé õk bemázolják azt mázzal.

11 Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlõ záporesõ lészen, és ti jégesõ kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!

12 És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok?

13 Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlõ zápor lészen haragomban, és lésznek jégesõ kövei búsulásomban annak elrontására.

14 És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr.

15 És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák,

16 [Tudniillik] Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten.

17 És te, embernek fia, fordítsd orczádat néped leányaira, a kik önnön szívükbõl prófétálnak, és prófétálj ellenök.

18 És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, a kik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetûek fejére, hogy lelkeket vadászszanak! Némely lelkeket elvadásztok népemtõl, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.

19 És megszentségtelenítetek engem népem elõtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.

20 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, a melyekkel ti a lelkeket vadászszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.

21 És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekbõl, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

22 Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én õt bántani nem akartam, s megerõsítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy õt életben megtartsam.

23 Ezokáért hívságot nem láttok és jövendõt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekbõl, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

   

From Swedenborg's Works

 

Apocalypse Explained #531

Study this Passage

  
/ 1232  
  

531. Woe, woe, woe, to those that dwell on the earth, from the remaining voices of the trumpet of the three angels who are about to sound, signifies grievous lamentation over the changes of state of the church at its end, on account of the aversion from good and truth, and consequent damnation. This is evident from the signification of "woe," as being lamentation over the aversion from good and truth, and consequent damnation; and as "woe" is said three times, grievous lamentation is meant (of which presently); also from the signification of "those that dwell on the earth," as being those who are of the church (the "earth" means the church, as may be seen above, n. 29, 304, 417); also from the signification of "the voices of the trumpet of the three angels who are about to sound," as being the changes of state of the church; for "the angels sounding the trumpets" signify changes from influx out of heaven (See above, n. 502). That "three" signifies what is complete even to the end will be seen in the following article. From this it can be seen that "Woe, woe, woe, to those that dwell on the earth, from the voices of the trumpet of the three angels who are about to sound," signifies grievous lamentation over the changes of state of the church at its end, on account of the aversion from good and truth, and consequent damnation.

[2] That "woe" signifies lamentation over calamity, danger, hardship, destruction can be seen from passages in the Word where it occurs; but here it means lamentation over the aversion from good and truth, and consequent damnation, because this is what is treated of in what follows; and as the aversion from good and truth becomes successively more grievous in the church even to its end, it is said three times, each one standing for the successively increasing grievousness of the evil. This can be seen from the following, where it is said:

The first woe is past; behold there come yet two woes hereafter (Revelation 9:12).

And afterwards:

The second woe is past, behold the third woe cometh quickly (Revelation 11:14).

[3] That "woe" signifies in the Word lamentation over various occurrences, especially over the evils that devastate the church, can be seen from many passages therein. As in Matthew:

Woe unto you, scribes and Pharisees, hypocrites! (Matthew 23:13, 14, 16, 23, 25, 27, 29).

In Luke:

Woe unto that man through whom the Son of man is betrayed! (Luke 22:22).

In the same:

Woe unto him through whom occasions for stumbling come! (Luke 17:1).

In Isaiah:

Woe unto them that join house to house! (Isaiah 5:8).

Woe unto them that rise early in the morning that they may follow strong drink! (Isaiah 5:11).

Woe unto them that draw iniquity! (Isaiah 5:18).

Woe unto them that call evil good! (Isaiah 5:20).

Woe unto the wise in their own eyes! (Isaiah 5:21).

Woe unto the mighty in drinking wine! (Isaiah 5:22).

(See in many other passages, as in Isaiah 3:11; 10:1; 17:12; 18:1; 29:1, 29:15; 30:1; 31:1; 33:1; 45:9, 10, etc.; Jeremiah 22:13; Ezekiel 13:3; Revelation 18:16, 19).

  
/ 1232  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for their permission to use this translation.