Biblija

 

3 Mózes 8

Studija

   

1 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:

2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.

3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.

4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.

5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni.

6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel.

7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerõsíté azt rajta.

8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot.

9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.

11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.

12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy felszentelje õt.

13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét.

15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta.

16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron.

17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai rátevék kezeiket a kos fejére.

19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.

20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.

21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére.

23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére.

24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.

25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát;

26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára;

27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr elõtt.

28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt.

31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.

32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg.

33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap avat fel benneteket [az] [Úr.

34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk.

35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem.

36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.

   

Iz Swedenborgovih djela

 

Apocalypse Explained #258

Proučite ovaj odlomak

  
/ 1232  
  

258. APOCALYPSE. CHAPTER 4.

1. After these things I saw, and, behold, a door opened in heaven; and the first voice that I heard, as of a trumpet speaking with me, said, Come up hither, and I will show thee things that must come to pass hereafter.

2. And immediately I was in the spirit; and behold a throne was set in heaven, and upon the throne was One sitting.

3. And He that sat was in aspect like to a jasper stone and a sardius; and a rainbow was round about the throne, in aspect like an emerald.

4. And around the throne were four and twenty thrones, and upon the throne I saw four and twenty elders sitting, arrayed in white garments, and they had on their heads golden crowns.

5. And out of the throne proceeded lightnings and thunders and voices; and there were seven lamps of fire burning before the throne, which were the seven spirits of God;

6. And in sight of the throne a glassy sea like crystal. And in the midst of the throne and around the throne were four animals, full of eyes before and behind.

7. And the first animal was like a lion; and the second animal like a calf; and the third animal had a face like a man; and the fourth animal was like a flying eagle.

8. And the four animals, each by itself, had six wings around about; and they were full of eyes within; and they had no rest, day and night, saying, Holy, holy, holy, Lord God Almighty, who was, and who is, and who is to come.

9. And when the animals gave the glory and the honor and the thanksgiving to Him that sitteth upon the throne, that liveth unto ages of ages,

10. The four and twenty elders fell down before Him that sitteth upon the throne, and worshiped Him that liveth unto ages of ages, and cast down their crowns before the throne, saying,

11. Thou art worthy, O Lord, to receive glory and honor and power, for Thou hast created all things, and by Thy will they are, and they were created.

EXPOSITION.

It was pointed out above (n. 5) that this prophetical book does not treat of the successive states of the Christian Church from its beginning to its end, as has been believed heretofore, but of the state of the church and of heaven in the last times, when there is to be a new heaven and a new earth, that is, when there is to be a new church in the heavens and on the earth, thus when there is to be a judgment. It is said a new church in the heavens, because the church is there as well as on the earth (See in the work on Heaven and Hell 221-227). As this is the subject of this book, the first chapter treats of the Lord who is the Judge; and the second and third chapters treat of those who are of the church and of those who are not of the church, thus of those in the former heaven which was to be done away with, and of those in the new heaven which was to be formed. That the seven churches treated of in the second and third chapters mean all who are in the church, and also all things of the church, see above (n. 256, 257). This fourth chapter now treats of the arrangement of all things, especially in the heavens, before the judgment; therefore a throne was now seen in heaven, and round about four and twenty thrones upon which were four and twenty elders; so also four animals were near the throne, which were cherubim. That these things described the arrangement of all things before the judgment and for judgment will be seen by the examination of this chapter. Be it known, that before any change takes place all things must be prearranged and prepared for the coming event; for all things are foreseen by the Lord, and disposed and provided for according to what is foreseen. A "throne," therefore, in the midst of heaven means judgment, and "He that sat upon it," the Lord; the "four and twenty thrones upon which were four and twenty elders," mean all truths in the complex, by which and according to which is judgment; "the four animals," which are the cherubim, mean the Lord's Divine Providence that the former heavens should not suffer injury through the notable change about to take place, and that all things should then be done according to order; that is, that those interiorly evil should be separated from those interiorly good, and the latter be raised up into heaven, but the former cast down into hell.

  
/ 1232  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for their permission to use this translation.