¹ Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

² És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.

³ És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

⁴ A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

⁵ És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

⁶ És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.

⁷ És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

⁸ És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

⁹ Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

¹⁰ Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok.

¹¹ És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

¹² Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.

¹³ Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken.

¹⁴ A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.

¹⁵ És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.

¹⁶ És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

¹⁷ Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?

¹⁸ És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.

¹⁹ Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.

²⁰ Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.

²¹ Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben.

²² És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

²³ Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.

²⁴ Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.

²⁵ Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét.

²⁶ Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.

²⁷ És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.

¹ If there is therefore any exhortation in Christ, if any consolation of love, if any fellowship of the Spirit, if any tender mercies and compassion,

² make my joy full, by being like-minded, having the same love, being of one accord, of one mind;

³ doing nothing through rivalry or through conceit, but in humility, each counting others better than himself;

⁴ each of you not just looking to his own things, but each of you also to the things of others.

⁵ Have this in your mind, which was also in Christ Jesus,

⁶ who, existing in the form of God, didn't consider equality with God a thing to be grasped,

⁷ but emptied himself, taking the form of a servant, being made in the likeness of men.

⁸ And being found in human form, he humbled himself, becoming obedient to death, yes, the death of the cross.

⁹ Therefore God also highly exalted him, and gave to him the name which is above every name;

¹⁰ that at the name of Jesus every knee should bow, of those in heaven, those on earth, and those under the earth,

¹¹ and that every tongue should confess that Jesus Christ is Lord, to the glory of God the Father.

¹² So then, my beloved, even as you have always obeyed, not only in my presence, but now much more in my absence, work out your own salvation with fear and trembling.

¹³ For it is God who works in you both to will and to work, for his good pleasure.

¹⁴ Do all things without murmurings and disputes,

¹⁵ that you may become blameless and harmless, children of God without blemish in the midst of a crooked and perverse generation, among whom you are seen as lights in the world,

¹⁶ holding up the word of life; that I may have something to boast in the day of Christ, that I didn't run in vain nor labor in vain.

¹⁷ Yes, and if I am poured out on the sacrifice and service of your faith, I rejoice, and rejoice with you all.

¹⁸ In the same way, you also rejoice, and rejoice with me.

¹⁹ But I hope in the Lord Jesus to send Timothy to you soon, that I also may be cheered up when I know how you are doing.

²⁰ For I have no one else like-minded, who will truly care about you.

²¹ For they all seek their own, not the things of Jesus Christ.

²² But you know the proof of him, that, as a child serves a father, so he served with me in furtherance of the Good News.

²³ Therefore I hope to send him at once, as soon as I see how it will go with me.

²⁴ But I trust in the Lord that I myself also will come shortly.

²⁵ But I counted it necessary to send to you Epaphroditus, my brother, fellow worker, fellow soldier, and your apostle and servant of my need;

²⁶ since he longed for you all, and was very troubled, because you had heard that he was sick.

²⁷ For indeed he was sick, nearly to death, but God had mercy on him; and not on him only, but on me also, that I might not have sorrow on sorrow.

²⁸ I have sent him therefore the more diligently, that, when you see him again, you may rejoice, and that I may be the less sorrowful.

²⁹ Receive him therefore in the Lord with all joy, and hold such in honor,

³⁰ because for the work of Christ he came near to death, risking his life to supply that which was lacking in your service toward me.