Biblija

 

Ezékiel 44

Studija

   

1 És visszavitt engem a szenthely külsõ kapujának útjára, mely keletre néz vala; és az zárva volt.

2 És monda nékem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert az Úr, az Izráel Istene ment be rajta, azért be lesz zárva.

3 A fejedelem pedig, õ a fejedelem benne üljön, hogy kenyeret egyék az Úr elõtt; e kapu tornáczának útján menjen be és ennek útján menjen ki.

4 És bevitt engem az északi kapu útján a ház eleibe, és látám, és ímé, az Úr háza betelék az Úr dicsõségével, és orczámra esém.

5 És monda nékem az Úr: Embernek fia, figyelmetes légy, és lásd szemeiddel, és füleiddel halld meg, valamiket én szólok te veled az Úr házának minden rendtartásairól és minden törvényérõl, és légy figyelmetes a háznak bejáratára a szenthelynek minden kijáratánál.

6 És mondjad a pártosnak, Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Elég legyen immár néktek minden útálatosságtok, Izráel háza!

7 Mikor idegeneket, körülmetéletlen szívûeket és körülmetéletlen testûeket engedtetek bemenni, hogy szenthelyemen legyenek, hogy megfertéztessék azt, az én házamat; mikor áldozatra fölvittétek kenyeremet, a kövérséget és vért: ekkor megtörtétek az én frigyemet minden útálatosságtokon felül;

8 És nem voltatok foglalatosak a szentségeimhez való szolgálatban, hanem [azokat] tettétek foglalatosakká szolgálatomban az én szenthelyemen, magatok helyett.

9 Így szól az Úr Isten: Senki idegen körülmetéletlen szívû és körülmetéletlen testû be ne menjen az én szenthelyemre, mindazon idegenek közül, a kik Izráel fiai között vannak.

10 Sõt még a Léviták is, kik eltávoztak én tõlem, mikor Izráel eltévelyedék (a kik eltévelyedtek én tõlem bálványaik után), viseljék vétköket;

11 És legyenek szenthelyemben szolgák a ház kapuinak õrizetére, és legyenek szolgák a házban: õk öljék le az égõáldozatot és egyéb áldozatot a népnek, és õk álljanak elõttök, hogy szolgáljanak nékik;

12 Mivelhogy szolgáltak nékik bálványaik elõtt, és lõnek Izráel házának vétekre csábítói: ezért emeltem föl kezemet ellenök, ezt mondja az Úr Isten, hogy viseljék vétköket.

13 Ne közeledjenek hozzám, hogy nékem, mint papok szolgáljanak, és hogy minden szentségemhez járuljanak, a szentségek szentségeihez; hanem viseljék gyalázatukat és útálatosságaikat, melyeket cselekedtek.

14 És teszem õket foglalatosakká a házhoz való szolgálatban, annak minden szolgálatánál, és mindannál, a mit abban cselekedni kell.

15 De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tõlem, õk járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én elõttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten.

16 Õk járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban.

17 És mikor a belsõ pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belsõ pitvar kapuiban és a házban szolgálnak.

18 Len-süveg legyen fejökön, és Len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.

19 Mikor pedig kimennek a külsõ pitvarba, a külsõ udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.

20 És fejöket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se neveljenek, hanem hajokat megegyengessék.

21 És senki a papok közül bort ne igyék, mikor a belsõ udvarba bemennek.

22 És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szûzeket Izráel házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.

23 És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök.

24 És peres ügyben õk álljanak elõ ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.

25 És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.

26 És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.

27 És a mely napon bemegy a szenthelyre, a belsõ pitvarba, hogy szolgáljon a szenthelyen, mutassa be bûnért való áldozatát, ezt mondja az Úr Isten.

28 És lészen nékik örökségök: én vagyok az õ örökségök, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az õ birtokuk.

29 Az ételáldozat és a bûnért és vétekért való áldozat, ez legyen élésök, és valami Izráelben Istennek szenteltetik, minden az övék legyen.

30 És minden elsõ termés zsengéje mindenbõl, és minden, mit áldozatra visztek mindenbõl, [tudniillik ]minden áldozatotokból, legyen a papoké, és lisztjeitek zsengéjét adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házadon.

31 Semmi döglöttet és vadtól szaggatottat, akár madár, akár egyéb állat legyen, ne egyenek a papok.

   

Iz Swedenborgovih djela

 

Arcana Coelestia #3061

Proučite ovaj odlomak

  
/ 10837  
  

3061. 'O Jehovah, the God of my master Abraham' means of the Divine itself, which is the Father, with the Divine Human, which is the Son, that is to say, communication of these. This is clear from what has been stated and shown several times above, namely the following:

'Jehovah God' is the Lord's Divine itself, which is called the Father, while 'Abraham' represents His Divine Human, 2833, 2836.

Jehovah in the Old Testament Word is the Lord Himself, see 1736, 1815, 2921.

The Most Ancient Church before the Flood, and the Ancient Church after the Flood, meant by 'Jehovah' none other than the Lord, 1343, 1676, 1990, 2016, 3035.

Within the Lord exists the Trinity of the Divine itself, the Divine Human, and the Divine Holy proceeding, and these are one, 1999, 2149, 2156, 2288, 2329, 2447.

The entire Trinity within the Lord is Jehovah, 2156, 2329; and every single thing in the Lord is Jehovah, 1902, 1921.

The Lord is one with the Father, and no other is meant in heaven by the Father, 14, 15, 1725, 1729, 1733, 1815, 2005, 2018, 2025, 2803, 3038.

The Lord constitutes the whole of heaven since He is its All; from Him comes the whole of innocence, peace, love, charity, mercy, and conjugial love, as do all Good and Truth; Moses and the Prophets, and so the Word in every detail, have reference to Him; and all the religious observances of the Church were representative of Him, 2751.

As to the Divine Human the Lord is called the Son, 2628.

The Lord's Divine Human was not only conceived but also born from His Divine Essence, which is Jehovah, 2798.

Thus as to the Human the Lord became Jehovah, and Life from Himself, 1603, 1737

[2] The Lord has existed from eternity, as is quite clear from the Word, see 2803, even though He was born at a particular point in time. For He it was who spoke through Moses and the Prophets (having also appeared to many) in whose writings it is said that He was Jehovah. But this very deep arcanum cannot be revealed to anyone except to those who possess Divine perception, and so to scarcely any apart from members of the Most Ancient Church, who were celestial and possessed such perception. From these people I have heard that Jehovah Himself was the Lord as regards the Divine Human whenever He came down into heaven or flowed in by way of heaven, for heaven resembles one human being as to all its members, and for that reason is also called the Grand Man, 684, 1276, 2996, 2998, 3021. The Divine itself within heaven or the Grand Man was the Divine Human, and was Jehovah Himself clothed in that manner with the Human.

[3] But when the human race had become such that the Divine itself clothed as the Divine Human could no longer exert any influence on it, that is, when Jehovah could no longer reach down to mankind in that way because it had moved so far away, Jehovah, who is the Lord as regards the Divine Essence, came down and took upon Himself the Human, which was by conception Divine, but by birth from the virgin was like that of any other human being. But what He received from the virgin He cast out, and by Divine means made Divine the Human that had been born. From this Human made Divine proceeds all that is holy. Thus the Divine Human has come into being as an Essence by itself which fills the whole of heaven and causes those to be saved who previously could not be saved. This now is the Lord, who alone as to the Divine Human is Man, and from whom everyone has it to be [truly] human, 49, 288, 477, 565, 1894.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.