Biblija

 

Ezékiel 33

Studija

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit õ magok közül, és õt õrállójokká teszik:

3 És õ látja jõni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;

4 Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljõ és õt utóléri: az õ vére az õ fején lesz.

5 Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az õ vére õ rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.

6 Ha pedig az õrálló látja a fegyvert jõni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljõ a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az õrálló kezébõl kérem elõ.

7 És te, embernek fia, õrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed õket az én nevemben.

8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az õ útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl kívánom meg.

9 De ha te megintetted a hitetlent az õ útja felõl, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

10 Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bûneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?

11 Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti õt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségébõl, és az igaz nem élhet az [õ igazsága] által a napon, melyen vétkezendik.

13 Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és õ bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jõ, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.

14 S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és õ megtér bûnébõl és törvény szerint s igazságot cselekszik;

15 Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, [és] meg nem hal.

16 Semmi õ vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.

17 És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az õ útjok nem igazságos.

18 Mikor az igaz elfordul az õ igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.

19 És mikor a hitetlen elfordul az õ hitetlenségétõl és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.

20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az õ útja szerint ítélem meg, Izráel háza.

21 És lõn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálembõl, mondván: Megvétetett a város!

22 És az Úrnak keze lõn én rajtam este a menekült eljötte elõtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.

23 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

24 Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.

25 Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?

26 Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az õ felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?

27 Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezõnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erõsségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.

28 És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erõsségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.

29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.

30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felõled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az õ atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jõ ki?

31 És eljõnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jõni, s oda ülnek elõdbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedõ [énekként] veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.

32 És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedõ ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedûs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.

33 De ha beteljesednek, [mert] ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.

   

Komentar

 

Jehoshaphat

  
"Triomphe de Josaphat" by Jean Fouquet. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons.  The picture shows Jehoshaphat re-entering Jerusalem after his victory over Adad, the King of Syria.

In 1 Kings 22:48, Jehoshaphat seems to represent a corruption of the church, which takes place by falsifying truth. (Apocalypse Explained 514)

(Reference: Joel 3:12)

Iz Swedenborgovih djela

 

Arcana Coelestia #5097

Proučite ovaj odlomak

  
/ 10837  
  

5097. 'And Joseph came to them in the morning" means that which was revealed and made clear to the celestial of the spiritual. This is clear from the representation of 'Joseph' as the celestial of the spiritual, dealt with in 4286, 4592, 4963, and from the meaning of 'the morning' as a state of enlightenment, dealt with in 3458, so that what was revealed and made clear is meant. The reason 'the morning' has these meanings is that all the periods of a day, like all the seasons of a year, mean the various states that arise owing to variations of the light of heaven. Variations of the light of heaven are not like the daily and annual variations of light in the world; they are variations of intelligence and love. For the light of heaven is nothing else than Divine Intelligence flowing from the Lord, which also shines before the eyes as light, while the warmth accompanying that light is the Lord's Divine Love, which is also felt as a radiated warmth. It is that light which provides a person with understanding, and that warmth which provides him with both vital heat and a will desiring what is good. In heaven morning is a state of enlightenment, of enlightenment in matters involving goodness and truth; and this state arises when there is an acknowledgement, more so when there is a perception that good is indeed good and truth is indeed truth. Perception is a revelation that takes place internally, and therefore 'the morning' means something that has been revealed. And because that which has previously been obscure is now made clear, 'the morning' as a consequence also means that which has been made clear.

[2] In addition to this, 'morning" in the highest sense means the Lord Himself, for the reason that the Lord is the sun from which all light in heaven flows; He is always a rising sun and so is always a morning one. He is rising always on everyone who receives truth that is the truth of faith and good that is the good of love; but He is setting on everyone who does not receive these. Not that the sun there ever sets, for as has been stated, it is always a rising one, but that anyone who does not receive that truth or good causes it so to speak to set on himself. This may be compared in some measure to the changes which the sun of the world undergoes so far as the inhabitants on earth are concerned. Here too the sun does not really set since it remains all the time in its own fixed position, from where it is constantly shedding light. Yet it does seem to set because the earth spins daily on its axis, and as it goes round it takes its inhabitants out of sight of the sun, see the first example given in 5084. Thus the sun does not actually go down but anyone inhabiting the earth is removed from its light. This comparison is used to illustrate a particular point; but the phenomenon referred to is in itself instructive because every detail of the natural creation is representative of the Lord's kingdom. The instruction held within that phenomenon is that a loss of the light of heaven, that is, of intelligence and wisdom, does not come about because the Lord, the Sun of intelligence and wisdom, sets on anyone. It comes about because the inhabitant of His kingdom takes himself away, that is, he allows hell to be his leader and so take him away.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.