Biblija

 

2 Mózes 5

Studija

   

1 Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.

2 A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.

3 Õk pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.

4 Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az õ munkáitól? menjetek dolgotokra.

5 Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az õ munkáikat.

6 Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:

7 Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát.

8 De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.

9 Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.

10 Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.

11 Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.

12 És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.

13 A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.

14 És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelõtte?

15 És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?

16 Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.

17 Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!

18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.

19 Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.

20 És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.

21 S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.

22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?

23 Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.

   

Iz Swedenborgovih djela

 

Arcana Coelestia #7164

Proučite ovaj odlomak

  
/ 10837  
  

7164. 'And Moses returned to Jehovah and said' means complaint from the law of God. This is clear from the meaning of 'returning to Jehovah' as bearing complaint to the Divine regarding the molestation by those who are steeped in falsities and evils of those governed by truths and forms of good (the fact that 'returning to Jehovah' means complaint is evident from what follows); and from the representation of 'Moses' as the law of God, dealt with in 6723, 6752, 6771, 6827, 7014. The complaint comes therefore from truth belonging to the law of God, the substance of the complaint being that those steeped in falsities exercise such control over those in possession of truths.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Iz Swedenborgovih djela

 

Arcana Coelestia #145

Proučite ovaj odlomak

  
/ 10837  
  

145. In the Word too 'name' means the essential nature of a real thing, and 'seeing and calling by name' knowing characters, as in Isaiah,

I will give you the treasures of darkness and the hoarded riches of secret places, that you may know that it is I, Jehovah, the one calling you by name, the God of Israel. For the sake of My servant Jacob, and of Israel My chosen, and I have called you by name, I have surnamed you, but you do not know Me. Isaiah 45:3-4.

Here 'calling by name' and 'surnaming' mean knowing his character beforehand. In the same prophet,

You will be called by a new name which the mouth of Jehovah will declare. Isaiah 62:2.

This stands for his becoming a different person, as is clear from what precedes and what follows these words. In the same prophet,

O Israel, fear not, for I have redeemed you, I have called you by your name, you are Mine. Isaiah 43:1.

This stands for knowing character. Again in the same prophet,

Lift up your eyes on high and see; who created these? He who brings out their host by number; He will call them all by name. Isaiah 40:26.

This stands for His knowing them all. In Revelation,

You have a few names in Sardis, who have not soiled their garments. He who conquers will be clad in white garments and I will not blot his name out of the book of life; and I will confess his name before My Father and before His angels. Revelation 3:4-5.

Elsewhere in the same book,

Whose names have not been written in the book of life of the Lamb. Revelation 13:8.

In these places 'names' is in no way used to mean names but people's characters. Nor in heaven do they know anyone's name, only his character.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.