Die Bibel

 

1 Mózes 5

Lernen

   

1 Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

2 Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.

3 Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.

4 És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendõre, és nemze fiakat és leányokat.

5 És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és meghala.

6 Éle pedig Séth száz öt esztendõt, és nemzé Énóst.

7 És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

8 És lõn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendõ; és meghala.

9 Éle pedig Énós kilenczven esztendõt, és nemzé Kénánt.

10 És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11 És lõn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendõ; és meghala.

12 Éle pedig Kénán hetven esztendõt, és nemzé Mahalálélt.

13 És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

14 És lõn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendõ; és meghala.

15 Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendõt, és nemzé Járedet.

16 És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

17 És lõn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendõ; és meghala.

18 Éle pedig Járed száz hatvankét esztendõt, és nemzé Énókhot.

19 És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

20 És lõn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendõ; és meghala.

21 Éle pedig Énókh hatvanöt esztendõt, és nemzé Methuséláht.

22 És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

23 És lõn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendõ.

24 És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához vevé.

25 Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendõt és nemzé Lámekhet.

26 És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

27 És lõn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendõ; és meghala.

28 Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat.

29 És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.

30 És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

31 És lõn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendõ; és meghala.

32 És mikor Noé ötszáz esztendõs volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #609

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

609. Since the state of the member of this Church which is called Noah was completely altered from that of the member of the Most Ancient Church, he was no longer able, as has been stated, to be informed and enlightened in the way that the most ancient people had been. For internal things had been closed so that he no longer had any communication with heaven apart from that of which he was not immediately conscious. As a consequence he could not be taught except by an external or sensory way, which is that of the senses, as has been stated. For this reason, through the Providence of the Lord, doctrinal matters concerning faith, together with some of the revelations made to the Most Ancient Church, were preserved for the use of these descendants. These matters of doctrine were gathered together initially by 'Cain and stored away to prevent their being destroyed. Hence the statement in reference to Cain that 'a sign was set upon him lest anyone should kill him', as may be seen where these matters are discussed in Chapter 4:15. Subsequently they were arranged into a doctrinal system by 'Enoch', and since such doctrine was to be used not at that period of time but by descendants, it is therefore said that 'God took him'. These matters also may be seen where they are discussed in 5:24. These doctrinal matters concerning faith were what the Lord preserved for the use of these descendants or Church. For the Lord foresaw that perception would perish, and therefore also made provision for such matters of doctrine to stay in existence.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.