Die Bibel

 

1 Mózes 33

Lernen

   

1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.

2 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

3 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának.

5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.

6 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat.

7 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat.

8 És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.

10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá õt, és elvevé.

12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.

13 Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

14 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.

17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város elõtt.

19 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.

20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #4384

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

4384. Until I come unto my lord unto Seir. That this signifies until they could be conjoined (namely, the truth which is Jacob with the good which is Esau), may be seen from the signification of “Seir,” as being the conjunction in the natural of spiritual things with celestial things, that is, of the truth which is of faith with the good which is of charity. The good with which truth is conjoined in the natural, and in the supreme sense the Lord’s Divine natural as to good conjoined with the truth therein, is what is properly signified by “Seir” in the following passages in the Word. In the prophecy of Moses regarding the sons of Israel:

Jehovah came from Sinai, and arose from Seir unto them; He shone forth from Mount Paran, and He came from the ten thousands of holiness (Deuteronomy 33:2).

In the prophecy of Balaam:

I see Him, but not now; I behold Him, but not nigh; there shall arise a star out of Jacob, and a scepter shall rise out of Israel; and Edom shall be an inheritance, and Seir shall be an inheritance, of his enemies, and Israel shall perform strength (Numbers 24:17-18).

In the song of Deborah and Barak:

O Jehovah, when Thou wentest forth out of Seir, when Thou departedst out of the field of Edom, the earth trembled, the mountains flowed down, this Sinai before Jehovah the God of Israel (Judges 5:4, (Judges 5:6)).

In Isaiah:

He crieth to me out of Seir, Watchman, what of the night? Watchman, what of the night? The watchman said, The morning cometh, and also the night (Isaiah 21:11-12).

Besides these passages in regard to Seir, see also those cited above (n. 4240).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.