Die Bibel

 

1 Mózes 19

Lernen

   

1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl vala, és a mint meglátá õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.

2 És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.

3 De nagyon unszolá õket, és betérének hozzá, és bemenének az õ házába; õ pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.

4 Lefekvésök elõtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytõl egyig.

5 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük õket.

6 És kiméne Lót õ hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.

7 És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.

8 Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.

9 Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s õ szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.

10 De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.

11 Az embereket pedig, kik a ház ajtaja elõtt valának, vaksággal verék meg kicsinytõl nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.

12 És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? võdet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helybõl.

13 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nõtt az Úr elõtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.

14 Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek, kik az õ leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert elveszti az Úr e várost; de az õ võinek úgy tetszék, mintha tréfálna.

15 És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevõ két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bûne miatt.

16 Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az õ kezét és az õ feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék õt: és ott hagyák a városon kívül.

17 És lõn mikor kivivék õket, monda az [egyik:] Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.

18 És monda Lót nékik: Ne oh Uram!

19 Ímé a te szolgád kegyelmet talált te elõtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekûlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.

20 Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekûljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.

21 Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyrõl szólottál.

22 Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.

23 A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.

24 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esõt az Úrtól az égbõl.

25 És elsûlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.

26 És hátra tekinte az õ felesége, és sóbálványnyá lõn.

27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe elõtt állott vala.

28 És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.

29 És lõn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelembõl, mikor elsûlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.

30 Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az õ két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban õ és az õ két leánya.

31 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.

32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk õ vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.

33 Adának azért inni bort az õ atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az õ atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.

34 És lõn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.

35 Adának azért azon éjszaka is az õ atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; õ pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.

36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az õ atyjoktól.

37 És szûle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.

38 A kisebbik is fiat szûle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #2336

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

2336. That a “street” signifies truth, may be seen from many passages in the Word, as in John, where the New Jerusalem is treated of:

The twelve gates were twelve pearls, every gate was one pearl; and the street of the city was pure gold, as it were transparent glass (Revelation 21:21).

[2] The “New Jerusalem” is the Lord’s kingdom, which, being described as to good and truth, is described by “walls,” “gates,” and “streets.” By the “streets” are meant all things of truth which lead to good, or all things of faith which lead to love and charity; and because truths then become of good, thus transparent from good, the street is said to be “gold, as it were transparent glass.” Again:

In the midst of the street of it and of the river, on this side and on that, was the tree of life, bearing twelve fruits (Revelation 22:2),

where also the New Jerusalem or the Lord’s kingdom is treated of. The “midst of the street” denotes the truth of faith, by means of which comes good, and which afterwards comes from good; the “twelve fruits” are what are called the fruits of faith; for “twelve” signifies all the things of faith (as shown above, n. 577, 2089, 2129-2130).

[3] In Daniel:

Know and perceive that from the going forth of the word to restore and to build Jerusalem, even unto Messiah the Leader, shall be seven weeks, and sixty and two weeks, and it shall be restored and built with street and moat (Daniel 9:25),

where the Lord’s advent is treated of; “it shall be restored with street and moat,” denotes that there will then be what is true and good. That Jerusalem was not then restored and built is well known; and that it is not to be restored and built anew everyone may also know provided he does not keep his ideas fixed on a worldly kingdom, but on the heavenly kingdom that is meant by “Jerusalem” in the internal sense.

[4] In Luke:

The master of the house said to his servant, Go out quickly into the streets and lanes of the city, and bring in hither the poor, the maimed, the lame, and the blind (Luke 14:21).

They who remain in the sense of the letter apprehend from this nothing else than that the servant should go everywhere, and that this is signified by the “streets and lanes;” and that he should bring in everybody, and that this is signified by the “poor, maimed, lame, and blind.” But each of these words contains deep secrets within it, for they are the Lord’s words. That he should “go into the streets and lanes,” signifies that he should seek everywhere for some genuine truth, or truth which shines from good, or through which good shines. That he should “bring in the poor, the maimed, the lame, and the blind,” signifies such as were so called in the Ancient Church and were such as to the faith, but were in the life of good, who should thus be informed about the Lord’s kingdom-thus the nations which were not yet instructed.

[5] As “streets” signified truths, it was a representative rite among the Jews to teach in the streets (as appears in Matthew 6:2, 5, and in Luke 13:26-27). In the Prophets, “streets,” wherever named, signify in the internal sense either truths, or things contrary to truths, as in Isaiah:

Judgment is cast away backward, and righteousness standeth afar off; for truth hath stumbled in the street, and uprightness cannot enter (Isaiah 59:14).

Again:

Thy sons have fainted, and have lain at the head of all the streets (Isaiah 51:20).

In Jeremiah:

Death is come up into our windows, it is entered into our palaces, to cut off the child from the street, the young men from the roads (Jeremiah 9:21).

[6] In Ezekiel:

Nebuchadnezzar shall tread down all thy streets with the hoofs of his horses (Ezekiel 26:11),

speaking of Tyre, by which are signified the knowledges of truth (n. 1201); the “hoofs of the horses” denote the memory-knowledges that pervert truth.

In Nahum:

The chariots rave in the streets, they run to and fro in the roads (Nah. 2:4).

The “chariots” denote the doctrine of truth, which is said to “rave in the streets,” when falsity is in the place of truth.

In Zechariah:

There shall yet old men and old women dwell in the streets of Jerusalem, and the streets of the city shall be full of boys and girls, playing in the streets (Zech. 8:4-5),

speaking of the affections of truth, and the consequent gladnesses and joys. (Besides other places, as Isaiah 24:11; Jeremiah 5:1; 7:34; 49:26; Lam. 2:11, 19; 4:8, 14; Zeph. 3:6).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.