Die Bibel

 

1 Mózes 17

Lernen

   

1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.

3 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

4 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.

7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

8 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok.

11 És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

12 Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.

13 Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken.

14 A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.

15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.

16 És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?

18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.

19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.

20 Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.

21 Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben.

22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.

24 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.

25 Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét.

26 Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.

27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #2011

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

2011. For a father of a multitude of nations have I made thee. That this signifies, here as before, that all truth and the good thence derived come from Him, is evident from the signification of his being “a father,” as denoting that they are from Him; from the signification of “a multitude,” as being truth; and also from that of “nations,” as being the good thence derived (concerning which see above, n. 2005-2007). That in a more universal or more remote sense these same words signify the union of the Lord’s Human Essence with His Divine Essence, may be seen above (n. 2004); for the union of the Lord’s Human Essence with His Divine Essence is circumstanced as is that of truth with good; and the union of His Divine Essence with His Human Essence as is that of good with truth, which is reciprocal. Nay, in the Lord it was Truth itself that united itself to Good, and Good that united itself to Truth; for the Infinite Divine can be spoken of in no other way than as being Good itself and Truth itself, and therefore the human mind is in no fallacy when it thinks that the Lord is Good itself and Truth itself.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.