Die Bibel

 

1 Mózes 14

Lernen

   

1 Lõn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:

2 Hadat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.

3 Mind ezek a Sziddim völgyében egyesûlének; ez a Sóstenger.

4 Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendõben ellene támadtak vala.

5 A tizennegyedik esztendõben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik õ vele [valának], és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé- Kirjáthajimban.

6 És a Horeusokat az õ hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a puszta mellett van.

7 És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezõségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.

8 Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:

9 Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.

10 A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

11 És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.

12 Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.

13 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.

14 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.

15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.

16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

17 Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megverésébõl, kiméne õ elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.

18 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala.

19 És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl.

20 Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl.

21 És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.

22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez:

23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.

24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részöket.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #1752

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

1752. Save only that which the lads have eaten. That this signifies the good spirits, is evident from what precedes, and from what follows. It is evident from what precedes, for Mamre, Eshcol, and Aner are mentioned above (verse 13) as being allies of the covenant of Abram, by whom was signified the state of the Lord’s rational man as to His external man, in respect to the quality of its goods and truths; and thus it is evident that by them were signified the angels who were with the Lord when He was combating, as is plain from the explication there given. The same is evident from what follows, as will presently appear. Those who went with Abram are here called “the lads” or “children,” by whom no others are meant than good spirits; but by “the men,” who are spoken of immediately afterwards, are meant angels. That there were angels with the Lord when He fought against the hells, is evident from the Word; as also from the consideration that when He was in the combats of temptations, it could not be otherwise than that angels should be present, to whom the Lord from His own power gave strength, and as it were power, to fight together with Him, for all the power that the angels have is from the Lord.

[2] That angels fight against the evil, may be seen from what has occasionally been said before concerning the angels with man-that they protect man, and avert the evils which are threatened by infernal spirits (see above, n. 50, 227, 228, 697, 968) but all their power is from the Lord. The good spirits also are angels, but lower ones, for they are in the first heaven; the angelic spirits are in the second; and the angels, properly so called, are in the third (see n. 459, 684). Such is the form of government in the other life that the good spirits are subordinate to the angelic spirits, and the angelic spirits to the real angels; so that they constitute one angelic society. The good spirits and the angelic spirits are those who are here called “the lads;” but the real angels, “the men.”

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.