Die Bibel

 

1 Mózes 14

Lernen

   

1 Lõn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:

2 Hadat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.

3 Mind ezek a Sziddim völgyében egyesûlének; ez a Sóstenger.

4 Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendõben ellene támadtak vala.

5 A tizennegyedik esztendõben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik õ vele [valának], és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé- Kirjáthajimban.

6 És a Horeusokat az õ hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a puszta mellett van.

7 És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezõségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.

8 Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:

9 Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.

10 A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

11 És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.

12 Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.

13 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.

14 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.

15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.

16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

17 Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megverésébõl, kiméne õ elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.

18 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala.

19 És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl.

20 Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl.

21 És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.

22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez:

23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.

24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részöket.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #1749

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

1749. I will not take aught that is thine. That this signifies that in celestial love there was nothing of the kind, may be seen from the fact that it was Abram who said that he would not take aught from the king of Sodom. Abram represented the Lord, now victorious, and thus the things which were of celestial love, which He procured to Himself by the victories; and the king of Sodom represented evil and falsity, from which there was nothing in the Lord as a victor, or in celestial love.

[2] What is meant by these things in the internal sense cannot be made evident unless it be known how the case is in the other life. With evil and infernal spirits there reigns the love of self and of the world. Hence they think that they are the gods of the universe, and that they can do much. When they are vanquished, although they perceive that they can do nothing at all, there still remains the notion of power and dominion; and they think that they can contribute much to the Lord’s power and dominion, and therefore in order that they may reign together with the good spirits, they offer them their services. But as the things by which they think that they can effect anything are nothing but evil and falsity; and in the Lord, or in celestial love, there is nothing but good and truth, the king of Sodom, by whom such are represented, is here told in reply that there was nothing of the kind in the Lord, or that the Lord had no power from evil and falsity.

[3] Dominion from evil and falsity is altogether contrary to dominion from good and truth. Dominion from evil and falsity consists in desiring to make all slaves; dominion from good and truth in desiring to make all free. Dominion from evil and falsity consists in destroying all; but dominion from good and truth in saving all. From which it is evident that dominion from evil and falsity is of the devil, and that dominion from good and truth is of the Lord. That the two kinds of dominion are altogether contrary to each other may be seen from the Lord’s words in Matthew 12:24-30; also from His saying that no one can serve two masters (Matthew 6:24; Luke 16:13).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.