Die Bibel

 

1 Mózes 13

Lernen

   

1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, õ és az õ felesége, és mindene valamije vala, és Lót is õ vele, a déli tartományba.

2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.

3 És méne helyrõl helyre délfelõl mind Béthelig, oda a hol elõször vala az õ sátora, Béthel és Hái között.

4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsõben készített vala: és segítségûl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.

5 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.

6 És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.

7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.

8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

9 Avagy nincsen-é elõtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tõlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.

10 Felemelé azért Lót az õ szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bõvizû föld; mert minekelõtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.

11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.

12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.

13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bûnösök valának az Úr elõtt.

14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tõle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyrõl, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.

15 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.

16 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.

17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.

18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #1603

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

1603. After that Lot was separated from him. That this signifies when the cupidities of the external man had been removed so as not to impede, is evident from the representation of Lot, which is the external man, and from what precedes in regard to his being separated, that is, the things that would impede; and when these had been removed, the internal man, or Jehovah, acted as one with the external, or with the Lord’s Human Essence. The external things that do not agree, spoken of above, are what impede the internal man, while acting into the external, from making it a one with itself. The external man is nothing else than a kind of instrument, or something organic, having in itself no life; it receives life from the internal man, and then it appears as if the external man had life from itself.

[2] But with the Lord, after He had expelled the hereditary evil, and so had purified the organic things of His Human Essence, these too received life, so that the Lord, being already life in regard to His internal man, became life as to His external man also. This is what is signified by “glorification,” in John:

Jesus saith, Now is the Son of man glorified, and God is glorified in Him. If God is glorified in Him, God shall also glorify Him in Himself, and shall straightway glorify Him (John 13:31-32).

Again:

Father, the hour is come; glorify Thy Son, that Thy Son also may glorify Thee. Now therefore O Father glorify Thou Me with Thine own self, with the glory which I had with Thee before the world was (John 17:1, 5).

Again:

Jesus said, Father, glorify Thy name. There came therefore a voice from heaven, I have both glorified, and will glorify it again (John 12:28).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.