Bible

 

4 Mózes 21

Studie

   

1 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.

2 Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ városait.

3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl.

7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.

13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.

14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.

16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!

18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].

19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.

25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.

27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!

28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.

29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 276

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

276. That 'eating bread with sweat on the brow' means strong dislike of what is celestial becomes clear from the meaning of 'bread'. Bread is used to mean everything spiritual and celestial, which is the food of angels, and if they were deprived of it they would cease to live, as a person deprived of bread or food ceases to do. That which is celestial and spiritual in heaven also corresponds to bread on earth, and is also represented by bread, as is clear from many places [in the Word]. That the Lord is Bread, because He is the source of everything celestial and spiritual, He Himself teaches in John,

This is the Bread which came down from heaven; anyone who eats this Bread will live forever John 6:58.

This also is why bread and wine are the symbols used in the Holy Supper. This same celestial [or spiritual) was also represented by the manna. That what is celestial and spiritual is the food of angels is clear also from the Lord's own words,

Man will not live by bread alone, but by every word that proceeds from the mouth of God. Matthew 4:4, that is, from the life of the Lord, who is the source of everything celestial and spiritual.

[2] The final generation of the Most Ancient Church which came immediately before the Flood and which is the subject here was so perverse and immersed in sensory and bodily interests that they did not wish to hear what the truth of faith was, nor what the Lord's coming to save them would be. And if these matters were ever mentioned they did not like it at all. This strong dislike is described as 'eating bread with sweat on the brow'. It was similar with the Jews; being people who did not acknowledge heavenly things, and who wished for a purely earthly Messiah, they inevitably found the manna distasteful, since it was a ration of the Lord; and they called it worthless bread. This was why serpents were sent among them, Numbers 21:5-6. Furthermore the heavenly things, which they obtained in adversity, in affliction, and with tears, were called by them the bread of adversity, the bread of affliction, and the bread of tears. 1 Those things which men obtained but strongly disliked are described in the present verse as 'the bread of the sweat on his brow'.

Poznámky pod čarou:

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.