Bible

 

4 Mózes 14

Studie

   

1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.

2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!

3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?

4 És mondának egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.

5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elõtt.

6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen föld.

8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!

10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.

11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?

12 Megverem õket döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy néppé teszlek, és õ nálánál erõsebbé.

13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):

14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhõd megállott õ rajtok, és felhõoszlopban jársz te õ elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.

15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:

16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl megesküdött nékik, azért öldöste le õket a pusztában.

17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:

18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bûnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.

19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.

20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.

22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

23 Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.

24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.

25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.

26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

27 Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!

29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendõstõl fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.

30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.

31 De kicsinyeiteket, a kik felõl azt mondtátok, hogy prédára lesznek; õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.

32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.

33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.

34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, ([tudniillik ]negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.

35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.

36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:

37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl, meghalának az Úr elõtt csapás által.

38 [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.

40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl szólott az Úr, mert vétkeztünk.

41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [néktek.]

42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.

43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.

44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.

45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék õket, és vágák õket mind Hormáig.

   

Ze Swedenborgových děl

 

True Christianity # 226

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 853  
  

226. 1. The Word is not understandable without a body of teaching, because the Word's literal meaning consists entirely of correspondences whose function is to allow spiritual and heavenly things to coexist in it and every word to be a container and a support for these spiritual and heavenly contents. Therefore in the literal meaning divine truths are rarely naked; instead they are clothed and are called apparent truths. There are many things in the literal meaning that are adapted to the grasp of simple people who do not lift their thoughts above the kind of things they see before their eyes. Some things seem like contradictions, although when the Word is viewed in its own spiritual light there is no contradiction. Furthermore, in some passages in the Prophets there are collections of names of people and places from which no meaning can be extracted. Since this is the nature of the Word's literal meaning, it is clear that it cannot be understood without a body of teaching.

[2] Examples may illustrate. We read that Jehovah relents (Exodus 32:12, 14; Jonah 3:9; 4:2); and we also read that Jehovah does not relent (Numbers 23:19; 1 Samuel 15:29). These passages cannot be reconciled without a body of teaching. We read that Jehovah inflicts parents' sins on their children to the third and fourth generation (Numbers 14:18). Yet we also read that parents are not to die because of their children nor children because of their parents, but all die in their own sin (Deuteronomy 24:16). A body of teaching brings these passages out of disharmony into harmony.

[3] Jesus says, "Ask and it will be given to you; seek and you will find; if you keep knocking it will be opened" (Matthew 7:7-8; 21:21-22). Without a body of teaching, people might believe that we are all going to receive whatever we ask of anyone. On the basis of a body of teaching, however, we know that it is whatever we ask of the Lord that we will be given. The Lord in fact teaches this: "If you live in me and my Word's live in you, ask for whatever you want and it will be done for you" (John 15:7).

[4] The Lord says, "Blessed are the poor, for theirs is the kingdom of God" (Luke 6:20). Without a body of teaching, we might think that heaven is for the poor but not for the rich. A body of teaching instructs us that this means the poor in spirit, for the Lord says, "Blessed are the poor in spirit, for theirs is the kingdom of the heavens" (Matthew 5:3).

[5] Furthermore, the Lord says, "To avoid being judged, do not judge. The judgment you use to judge others will be used on you" (Matthew 7:1-2; Luke 6:37). Without a body of teaching we could be convinced that we should not judge that an evil person is evil. On the basis of a body of teaching, however, we are allowed to judge as long as we do it justly. For the Lord says, "Judge with just judgment" (John 7:24).

[6] Jesus says, "Do not be called teacher, because your teacher is the One, the Christ. Do not call anyone on earth your father, for your father is the One in the heavens. Do not be called governors, for your governor is the One, the Christ" (Matthew 23:8-10). Without a body of teaching we might think we were forbidden to call anyone teacher, father, or governor. From a body of teaching, however, we come to know that doing this is acceptable in its earthly meaning, although it is not acceptable in its spiritual meaning.

[7] Jesus said to his disciples, "When the Son of Humankind sits on the throne of his glory, you too will sit on twelve thrones judging the twelve tribes of Israel" (Matthew 19:28). On the basis of these words we might conclude that the Lord's disciples were going to judge people when in fact the disciples could not judge anyone. A body of teaching unveils the secret when it teaches that the Lord alone, who is omniscient and knows the hearts of all, is going to be the judge and is able to judge. His twelve disciples mean all the forms of goodness and truth that the church has received from the Lord through the Word. On this basis a body of teaching concludes that these forms of goodness and truth are going to judge everyone, as the Lord says in John 3:17-18; 12:47-48.

There are many other situations like these in the Word. From them it is perfectly obvious that the Word is not understandable without a body of teaching.

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.