Bible

 

3 Mózes 14

Studie

   

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

2 Ez legyen a poklos embernek törvénye az õ megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.

3 A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:

4 Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élõ, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;

5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.

6 Az élõ madarat [pedig,] vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élõ madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.

7 És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élõ madarat pedig bocsássa szabadon a mezõre.

8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki az õ ruháit, borotválja le minden szõrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.

9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szõrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden [egyéb] szõrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.

10 A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nõstény bárányt, egy esztendõst, és olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.

11 A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.

12 És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr elõtt.

13 A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bûnért való áldozatot és az egészen égõáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bûnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.

14 És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak vérébõl, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.

15 Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.

16 És mártsa be a pap az õ jobb kezének újját az olajba, mely az õ bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr elõtt.

17 A maradék olajból pedig, a mely az õ tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.

18 És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt.

19 Azután készítsen a pap bûnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égõáldozatot.

20 És vigye fel a pap az égõáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.

21 Hogyha pedig szegény õ, és nincs módja [azokhoz,] akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte; meg egy tized [efa] lisztlángot, olajjal elegyítve, ételáldozatul, és egy lóg olajt.

22 És két gerliczét vagy két galambfiat, a mint a módja engedi, és legyen az egyik bûnért való áldozat, a másik pedig egészen égõáldozat.

23 És vigye azokat az õ tisztulásának nyolczadik napján a paphoz, a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe.

24 És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és lóbálja meg azokat a pap az Úr elõtt.

25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat vérébõl, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának hüvelykére.

26 Az olajból pedig töltsön a pap a papnak baltenyerére.

27 És hintsen a pap az õ jobb kezének újjával az olajból, a mely az õ bal tenyerén van, hétszer az Úr elõtt.

28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levõ olajból a megtisztulandó jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén.

29 A mi pedig megmarad a pap tenyerén levõ olajból, kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az Úr elõtt.

30 És készítse el az egyiket a gerliczék közül, vagy galambfiak közül, a melyik az õ módjától telik.

31 Azt, a mi kitelik az õ módjától: az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr elõtt.

32 Ez a törvénye annak, a kin poklos fakadék van, [de] a kinek nincs módja az õ megtisztulásánál.

33 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek birtokul, és a ti birtokotokban levõ föld valamelyik házára poklosságot bocsátok:

35 Akkor menjen el az, a kié a ház, és jelentse meg a papnak, mondván: Mint a poklosság, olyan mutatkozik nálam a házban.

36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielõtt oda menne a pap a poklosság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, a mi a házban van; és csak azután menjen be a pap a ház megnézésére.

37 És ha látja a poklosságot, hogy ímé a poklosság a háznak falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban [mutatkozik,] és annak felülete alább esik a falnál:

38 Akkor menjen ki a pap a házból, a háznak ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra.

39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy ímé elterjedt a poklosság a ház falán:

40 Akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, a melyeken a poklosság van, és vessék azokat a városon kivül tisztátalan helyre;

41 A házat pedig vakartassa le belül köröskörül, és a tapasztékot, a melyet levakartak, töltsék a városon kivül tisztátalan helyre.

42 És vegyenek elõ más köveket, és illeszszék be ama kövek helyére; tapasztékot is mást vegyenek, és tapasszák be a házat.

43 Hogyha a poklosság visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, és miután levakarták a házat, és miután be is tapasztották azt:

44 Akkor menjen be a pap, és nézze meg, és ha ímé tovább terjedt a poklosság a házon: emésztõ poklosság az a házon, tisztátalan az;

45 Rontsák azért le a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre.

46 A ki pedig bemegy a házba akármikor, a míg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig.

47 És a ki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és a ki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit.

48 Ha pedig bemegy a pap és látja, hogy ímé nem terjedt a poklosság a házon, miután megtapasztották a házat: akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszûnt a poklosság.

49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elõ két madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot.

50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett.

51 Azután vegye a czédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élõ madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg [azzal] a házat hétszer.

52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élõ madárral, a czédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.

53 Az élõ madarat pedig bocsássa el a városon kivül a mezõre, így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.

54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak.

55 A ruha és a ház poklosságának is.

56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak;

57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan [valami? ]Ez a poklosság törvénye.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 4236

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

4236. And Jacob said when he saw them, This is the camp of God. That this signifies heaven, is because the “camp of God” signifies heaven, for the reason that an “army” signifies truths and goods (n. 3448), and truths and goods are marshaled by the Lord in heavenly order; hence an “encamping” denotes a marshalling by armies; and the heavenly order itself which is heaven, is the “camp.” This “camp” or order is of such a nature that hell cannot possibly break in upon it, although it is in the constant endeavor to do so. Hence also this order, or heaven, is called a “camp,” and the truths and goods (that is, the angels) who are marshaled in this order, are called “armies.” This shows whence it is that the “camp of God” signifies heaven. It is this very order, and thus heaven itself, which was represented by the encampments of the sons of Israel in the wilderness; and their dwelling together in the wilderness according to their tribes was called the “camp.” The tabernacle in the midst, and around which they encamped, represented the Lord Himself. That the sons of Israel encamped in this manner, may be seen in Numbers 1:1-54 33:2-56; as also that they encamped around the tabernacle by their tribes-toward the east Judah, Issachar, and Zebulun; toward the south Reuben, Simeon, and Gad; toward the west Ephraim, Manasseh, and Benjamin; toward the north Dan, Asher, and Naphtali; and the Levites in the middle near the tabernacle (2:2-34).

[2] The tribes signified all goods and truths in the complex (see n. 3858, 3862, 3926, 3939, 4060). It was for this reason that when Balaam saw Israel dwelling according to their tribes, and the spirit of God came upon him, he uttered his enunciation, saying:

How good are thy tabernacles, O Jacob, thy dwelling places, O Israel, as the valleys are they planted, as gardens by the river (Numbers 24:5-6).

That by this prophecy was not meant the people named Jacob and Israel, but that it was the heaven of the Lord that was represented, is very manifest. For the same reason their marshallings in the wilderness, that is, their encampings by tribes, are called “camps” in other passages of the Word; and by a “camp” is there signified in the internal sense heavenly order; and by “encamping” a marshalling in accordance with this order, namely, the order in which goods and truths are disposed in heaven (as in Leviticus 4:12; 8:17; 13:46; 14:8; 16:26, 28; 24:14, 23; Numbers 2; 4:5-33; 5:2-4; 9:17 to the end; 10:1-10, 28; 11:31-32; 12:14-15; 31:19-24; Deuteronomy 23:10-14).

[3] That the “camp of God” denotes heaven may also be seen in Joel:

The earth quaked before Him, the heavens trembled, the sun and the moon were blackened, and the stars withdrew their brightness, and Jehovah uttered His voice before His army, for His camp is exceeding many, for numerous is he that doeth His word (Joel 2:10-11).

In Zechariah:

I will encamp at my house from the army, on account of him who passeth by, and on account of him who goeth away, lest the extortioner should pass over them (Zech. 9:8).

In John:

Gog and Magog went up over the plain of the earth, and compassed the camp of the saints about, and the beloved city; but fire came up from God and consumed them (Revelation 20:9);

“Gog and Magog” denote those who are in external worship that is separated from internal and made idolatrous (n. 1151); the “plain of the earth” denotes the truth of the church (that a “plain” is the truth which is of doctrine may be seen above, n. 2450; and that the “earth” is the church, n. 556, 662, 1066, 1067, 1850, 2117, 2118, 3355); the “camp of the saints” denotes the heaven or kingdom of the Lord on the earth, which is the church.

[4] As most things in the Word have also an opposite sense, so likewise has a “camp,” which then signifies evils and falsities, consequently hell; as in David:

Though the evil should encamp against me, my heart shall not fear (Psalms 27:3).

In the same:

God hath scattered the bones of them that encamp against me; thou hast put them to shame, because God hath rejected them (Psalms 53:5).

By the camp of Assyria, in which the angel of Jehovah smote a hundred and eighty-five thousand (Isaiah 37:36), nothing else is meant; and the same by the camp of the Egyptians (Exodus 14:20).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.