Bible

 

3 Mózes 14

Studie

   

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

2 Ez legyen a poklos embernek törvénye az õ megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.

3 A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:

4 Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élõ, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;

5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.

6 Az élõ madarat [pedig,] vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élõ madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.

7 És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élõ madarat pedig bocsássa szabadon a mezõre.

8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki az õ ruháit, borotválja le minden szõrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.

9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szõrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden [egyéb] szõrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.

10 A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nõstény bárányt, egy esztendõst, és olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.

11 A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.

12 És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr elõtt.

13 A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bûnért való áldozatot és az egészen égõáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bûnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.

14 És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak vérébõl, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.

15 Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.

16 És mártsa be a pap az õ jobb kezének újját az olajba, mely az õ bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr elõtt.

17 A maradék olajból pedig, a mely az õ tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.

18 És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt.

19 Azután készítsen a pap bûnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égõáldozatot.

20 És vigye fel a pap az égõáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.

21 Hogyha pedig szegény õ, és nincs módja [azokhoz,] akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte; meg egy tized [efa] lisztlángot, olajjal elegyítve, ételáldozatul, és egy lóg olajt.

22 És két gerliczét vagy két galambfiat, a mint a módja engedi, és legyen az egyik bûnért való áldozat, a másik pedig egészen égõáldozat.

23 És vigye azokat az õ tisztulásának nyolczadik napján a paphoz, a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe.

24 És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és lóbálja meg azokat a pap az Úr elõtt.

25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat vérébõl, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának hüvelykére.

26 Az olajból pedig töltsön a pap a papnak baltenyerére.

27 És hintsen a pap az õ jobb kezének újjával az olajból, a mely az õ bal tenyerén van, hétszer az Úr elõtt.

28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levõ olajból a megtisztulandó jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén.

29 A mi pedig megmarad a pap tenyerén levõ olajból, kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az Úr elõtt.

30 És készítse el az egyiket a gerliczék közül, vagy galambfiak közül, a melyik az õ módjától telik.

31 Azt, a mi kitelik az õ módjától: az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr elõtt.

32 Ez a törvénye annak, a kin poklos fakadék van, [de] a kinek nincs módja az õ megtisztulásánál.

33 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek birtokul, és a ti birtokotokban levõ föld valamelyik házára poklosságot bocsátok:

35 Akkor menjen el az, a kié a ház, és jelentse meg a papnak, mondván: Mint a poklosság, olyan mutatkozik nálam a házban.

36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielõtt oda menne a pap a poklosság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, a mi a házban van; és csak azután menjen be a pap a ház megnézésére.

37 És ha látja a poklosságot, hogy ímé a poklosság a háznak falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban [mutatkozik,] és annak felülete alább esik a falnál:

38 Akkor menjen ki a pap a házból, a háznak ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra.

39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy ímé elterjedt a poklosság a ház falán:

40 Akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, a melyeken a poklosság van, és vessék azokat a városon kivül tisztátalan helyre;

41 A házat pedig vakartassa le belül köröskörül, és a tapasztékot, a melyet levakartak, töltsék a városon kivül tisztátalan helyre.

42 És vegyenek elõ más köveket, és illeszszék be ama kövek helyére; tapasztékot is mást vegyenek, és tapasszák be a házat.

43 Hogyha a poklosság visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, és miután levakarták a házat, és miután be is tapasztották azt:

44 Akkor menjen be a pap, és nézze meg, és ha ímé tovább terjedt a poklosság a házon: emésztõ poklosság az a házon, tisztátalan az;

45 Rontsák azért le a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre.

46 A ki pedig bemegy a házba akármikor, a míg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig.

47 És a ki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és a ki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit.

48 Ha pedig bemegy a pap és látja, hogy ímé nem terjedt a poklosság a házon, miután megtapasztották a házat: akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszûnt a poklosság.

49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elõ két madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot.

50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett.

51 Azután vegye a czédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élõ madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg [azzal] a házat hétszer.

52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élõ madárral, a czédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.

53 Az élõ madarat pedig bocsássa el a városon kivül a mezõre, így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.

54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak.

55 A ruha és a ház poklosságának is.

56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak;

57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan [valami? ]Ez a poklosság törvénye.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 10061

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

10061. And shalt put it upon the lap of the ear of Aaron, and upon the lap of the right ear of his sons. That this signifies all perceptivity of the Divine truth that proceeds from the Lord’s Divine good in the heavens, is evident from the signification of the “blood” that was put upon the lap of the ear, as being the Divine truth in the heavens and in the church that proceeds from the Lord’s Divine good (see just above, n. 10060); from the signification of “the ear,” as being perceptivity (n. 9397), here perceptivity of Divine truth in the heavens and in the church, for all perceptivity therein is from this source. There is here specifically meant the perceptivity in the celestial kingdom, for truth is there perceived from good (see the places cited in n. 9277); from the signification of the “earlap,” which is the outermost of the ear, as being all or the whole, for as by what is first or highest is signified all or the whole, so also this is signified by what is last or outermost (see n. 10044); and from the signification of “the right ear,” as being perceptivity of truth from good. The “right ear” has this signification for the reason that those things which are on the right side of man correspond to the good from which are truths, and those which are on the left correspond to the truths through which is good (n. 9604, 9736). So it is in the brain, so in the face, and the organs of sense there, so in the breast, so in the loins, and so in the feet.

[2] He who does not know this secret cannot possibly know why it was commanded that the blood should be put upon the lap of the right ear, upon the thumb of the right hand, and upon the great toe of the right foot, of Aaron and his sons; and that of this ram, besides the fat, the right hind quarter should be burned upon the altar (of which below in this chapter, verses 22, 25); and in like manner that the blood of the sacrifice should be put upon the lap of the right ear of him that was to be cleansed from leprosy, and upon the thumb of his right hand, and upon the great toe of his right foot; and that the priest should pour from the log of oil upon his left palm, and should dip his right finger in the oil which was upon his left palm, and should sprinkle it with his right finger seven times before Jehovah (Leviticus 14:14-18, 25-28). Nor can he know what is signified by what the Lord said to the disciples when they were fishing-that they should cast the net on the right side of the ship, and that when they cast they took so many that they were not able to draw the net by reason of the multitude of fishes (John 21:6).

By this was represented that to act and teach from good is to conclude innumerable things that belong to truth; but not the converse. Moreover, they who are in truths from good are meant by the sheep on the right hand, but they who are in truths not from good are meant by the goats on the left hand (Matthew 25:32).

[3] By the “right hand” are also meant those who are in the light of truth from good, in David:

The heavens are Thine, the earth also is Thine; the world and the fullness thereof Thou hast founded; the north and the right hand Thou hast created (Psalms 89:11-12); where by “the heavens,” “the earth,” and “the world,” is signified the church (see n. 9325); by “fullness,” all truth and good, which make the church; by “the north,” those therein who are in an obscure state as to truth (n. 3708); and by “the right hand,” those who are in the light of truth from good; thus the same as by “the south” (n. 9642). From this it can be seen what is signified by “sitting on the right hand of God,” when said of the Lord (Psalms 110:1, 5 (Psalms 110:5); Matthew 26:63-64; Mark 12:36 14:61-62; Luke 2:42, 43; 22:69), namely, Divine power through the Divine truth proceeding from His Divine good (n. 3387, 4592, 4933, 7518, 8281, 9133).

[4] As most things in the Word have also an opposite sense, so also have the right and the left, and in this sense “the right” signifies the evil from which is falsity, and “the left” the falsity through which is evil, as in Zechariah:

Woe to the worthless shepherd that deserteth the flock! The sword shall be upon his arm, and upon his right eye; his arm withering shall wither, and his right eye darkening shall be darkened (Zech. 11:17);

here “arm” denotes the power of truth applied to confirm evil, of which power, as it is worthless, it is said that “withering it shall wither;” and the “right eye” denotes the memory-knowledge of good applied to confirm falsity, of which knowledge, as it is worthless, it is said that “darkening it shall be darkened;” a “shepherd” denotes one who teaches truths, and by means of these leads to good (n. 343, 3795, 6044); hence a “worthless shepherd” denotes one who teaches and leads to evil; “arm” denotes the power of truth from good (n. 4931-4937, 7205); but the “arm of a worthless shepherd” denotes no power; the “eye” denotes the understanding and perception of truth (n. 4403-4421, 4523-4534, 9051); but the “right eye of a worthless shepherd” denotes the memory-knowledge of good without the understanding and perception of it, because it is applied to falsity; “thick darkness” denotes the falsity that is from evil (n. 7711).

[5] Matthew:

Jesus said, If thy right eye hath caused thee to stumble, pluck it out, and cast it from thee. And if thy right hand hath caused thee to stumble, cut it off, and cast it from thee; it is better for thee that one of thy members should perish, and not thy whole body be cast into Gehenna (Matthew 5:29-30); where the “right eye” denotes the understanding and faith of falsity from evil, and the “right hand,” the falsity itself from evil. Everyone is able to know that by “eye” is not here meant the eye, nor by “right hand” the right hand; and that the eye that causeth to stumble is not to be plucked out, nor the hand that causeth to stumble to be cut off; for from this there would be nothing of salvation for man.

In John:

The beast gave all a mark on their right hand or on their foreheads (Revelation 13:16); where the “right hand” denotes falsity from evil, and the “forehead” the love of evil from which is falsity (that the “forehead” denotes heavenly love, and hence in the opposite sense infernal love, see n. 9936).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.