Bible

 

Józsué 19

Studie

   

1 A sors által való második rész juta Simeonnak, a Simeon fiai nemzetségének az õ családjaik szerint, és lõn az õ örökségök a Júda fiainak öröksége között.

2 És lõn az övék az õ örökségökül: Beer-Seba, Seba és Móláda;

3 Haczar-Sual, Bála és Eczem;

4 Eltolád, Bethul és Horma;

5 Cziklág, Béth-Markaboth és Haczar-Szusza;

6 Béth-Lebaoth és Sarúhen. Tizenhárom város és ezeknek falui.

7 Ain, Rimmon, Ether és Asán. Négy város és ezeknek falui;

8 És mindazok a faluk, a melyek e városok körül valának Baalath-Beérig, délen Rámatig. Ez a Simeon fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.

9 A Júda fiainak osztályrészébõl lõn a Simeon fiainak örökségök, mert a Júda fiainak osztályrésze nagyobb vala mint illett volna nékik; ezért öröklének Simeon fiai azoknak öröksége között.

10 A sors által való harmadik rész juta a Zebulon fiainak az õ családjaik szerint, és lõn az õ örökségöknek határa Száridig.

11 És felmegy az õ határuk nyugotnak, Mareala felé, és éri Dabbasethet, és éri a folyóvizet is, a mely átellenben van Jokneámmal.

12 Száridtól pedig napkelet felé fordul Kiszloth-Tábor határára, és tova megy Daberáthnak, és felmegy Jafiának.

13 Innen pedig átmegy kelet felé Gittha-Héfernek és Ittha-Kaczinnak, és tova megy Rimmonnak, kerülvén Néa felé:

14 És ennél kerül a határ északról Hannathonnak; a széle pedig a Jiftah-Él völgye.

15 Továbbá Kattáth, Nahalál, Simron, Jidealá és Bethlehem. Tizenkét város és azoknak falui.

16 Ez a Zebulon fiainak öröksége az õ családjaik szerint; ezek a városok és ezeknek falui.

17 A sors által való negyedik rész Issakhárnak, az Issakhár fiainak juta, az õ családjaik szerint.

18 És lõn az õ határuk: Jezréel, Keszuloth és Súnem:

19 Hafaráim, Sion és Anaharath;

20 Rabbith, Kisjon és Ébecz;

21 Remeth, Én-Gannim, Én-Hadda és Béth-Paczczécz.

22 És éri a határ Tábort, Sahaczimát és Béth-Semest, a határuknak széle pedig a Jordán. Tizenhat város és ezeknek falui.

23 Ez az Izsakhár fiai nemzetségének öröksége, az õ családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.

24 A sors által való ötödik rész pedig juta az Áser fiai nemzetségének az õ családjaik szerint.

25 És lõn az õ határuk: Helkath, Háli, Beten és Aksáf;

26 Alammelek, Ameád és Misál, és éri Karmelt nyugot felé és Sihór- Libnáthot.

27 Azután visszafordul napkelet felé Béth-Dágonnak, és éri Zebulont és a Jiftah-Él völgyét észak felõl, Béth-Émeket és Neiélt, és tovamegy Kabulnak balkéz felõl;

28 És Ebronnak, Rehobnak, Hammonnak és Kánának a nagy Czidonig.

29 Azután visszafordul a határ Rámának, Tyrusnak erõs városáig; és újra fordul a határ Hósznak, a szélei pedig a tengernél vannak Akzib oldala felõl;

30 És Umma, Afék és Rehób. Huszonkét város és ezeknek falui.

31 Ez az Áser fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.

32 A sors által való hatodik rész juta a Nafthali fiainak, a Nafthali fiainak az õ családjaik szerint.

33 Lõn pedig a határuk: Heleftõl, Elontól fogva Czaanannimnál Adámi-Nekebig és Jabneél-Lakkumig; a széle pedig a Jordán vala.

34 Azután fordul a határ nyugot felé Aznoth-Tábornak; innen pedig tovamegy Hukkóknak, és éri Zebulont dél felõl, Ásert pedig éri nyugot felõl, és a Júdát is; a Jordán napkelet felé vala.

35 Erõsített városok [ezek]: Cziddim, Czér, Hammath, Rakkath és Kinnereth;

36 Adáma, Ráma és Hásor;

37 Kedes, Edrei és Én-Hásor;

38 Jireon, Migdal-Él, Horem, Béth-Anath és Béth-Semes. Tizenkilencz város és ezeknek falui.

39 Ez a Nafthali fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.

40 A sors által való hetedik rész juta a Dán fiai nemzetségének az õ családjaik szerint.

41 És lõn az õ örökségüknek határa: Czóra, Estháol és Ir-Semes;

42 Saalabbin, Ajjálon és Jithla;

43 Élon, Timnatha és Ekrón;

44 Eltheké, Gibbethon és Baaláth;

45 Jehud, Bené-Bárak és Gath-Rimmon;

46 Mé-Jarkon és Rakkon, a Jáfó átellenében levõ határral.

47 De tovább méne ezeknél a Dán fiainak határa. Felmenének ugyanis a Dán fiai, és hadakozának Lesem ellen, és el is foglalák azt, és veték azt fegyver élére, és birtokba vevék azt, és lakozának benne, és nevezék Lesemet Dánnak, az õ atyjoknak Dánnak nevére.

48 Ez a Dán fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.

49 Mikor pedig elvégezték vala a földnek örökbe vételét annak határai szerint, akkor adának Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nún fiának õ közöttök.

50 Az Úr rendelése szerint adák néki azt a várost, a melyet kért vala: Timnath-Szeráhot az Efraim hegyén, és megépíté azt a várost, és abban lakozék.

51 Ezek azok az örökségek, a melyeket örökül adának Eleázár, a pap és Józsué, a Nún fia és az atyáknak fejei az Izráel fiai nemzetségeinek sors szerint, Silóban, az Úr elõtt, a gyülekezet sátorának nyílásánál. Így végezék el a földnek felosztását.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 2723

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

2723. But in regard to Beersheba—“Beersheba” signifies the state and quality of the doctrine, namely, that it is Divine and it is that to which what is of human reason is adjoined-as is evident from the series of things treated of from verse 22 this verse (see n. 2613, 2614); and also from the signification of the word itself in the original language, which is “the well of the oath,” and “of seven.” That a “well” is the doctrine of faith may be seen above (n. 2702, 2720); that an “oath” is conjunction (n. 2720); and that a “covenant made by an oath,” has the same meaning (n. 1996, 2003, 2021, 2037); and that “seven” denotes what is holy and thus Divine (n. 395, 433, 716, 881); from all which it is evident that “Beersheba” signifies doctrine which is in itself Divine together with things of human reason or appearances adjoined.

[2] That the name Beersheba comes from all this is manifest from Abraham’s words:

Because these seven ewe lambs shalt thou take from my hand, that it may be a witness unto me that I have digged this well; therefore he called that place Beersheba, because there they sware both of them; and they struck a covenant in Beersheba (Genesis 21:30-32).

In like manner from Isaac’s words in chapter 26:

It came to pass on that day that Isaac’s servants came and told him concerning the well which they had digged, and said unto him, We have found water; and he called it Shibah (an “oath” and “seven”); therefore the name of the city is Beersheba unto this day (Genesis 26:32-33).

There also wells are spoken of about which there was contention with Abimelech, and a covenant with him is treated of; and by “Beersheba” are signified the things of human reason again adjoined to the doctrine of faith; and because they are again adjoined, and the doctrine thus became adapted to human comprehension, it is called a “city” (that a “city” signifies doctrine in its complex may be seen above, n. 402, 2268, 2450, 2451). Moreover Beersheba is mentioned with a similar signification as to the internal sense in other places (Genesis 22:19; 26:22-23; 28:10; 46:1, 5; Josh. 15:28; 19:1-2; 1 Samuel 8:2; 1 Kings 19:3; and also in the opposite sense, Amos 5:5; 8:13-14).

[3] The extension of the celestial and spiritual things belonging to doctrine is signified in the internal sense, where the extent of the land of Canaan is described by the expression “from Dan even to Beersheba;” for by the land of Canaan is signified the Lord’s kingdom, and also His church, consequently the celestial and spiritual things of doctrine; as in the book of Judges:

All the sons of Israel went out, and the congregation was assembled as one man from Dan even to Beersheba (Judg. 20:1).

In the book of Samuel:

All Israel from Dan even to Beersheba (1 Samuel 3:20).

And again:

To transfer the kingdom from the house of Saul, and to set up the throne of David over Israel and over Judah, from Dan even to Beersheba (2 Samuel 3:10).

And again:

Hushai said to Absalom, Let all Israel be gathered together, from Dan even unto Beersheba (2 Samuel 17:11).

And again:

David told Joab to go through all the tribes of Israel from Dan even to Beersheba (2 Samuel 24:2, 7).

And again:

There died of the people from Dan even to Beersheba seventy thousand men (2 Samuel 24:15).

In the book of Kings:

Judah dwelt under his vine and under his fig-tree, from Dan even to Beersheba, all the days of Solomon (1 Kings 4:25).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.