Bible

 

Józsué 10

Studie

   

1 Lõn pedig, hogy a mikor meghallá Adonisédek, Jeruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, [és] hogy a mint cselekedett vala Jérikhóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izráellel, és közöttük vannak:

2 Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közül, sõt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának.

3 Külde azért Adonisédek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván:

4 Jõjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izráel fiaival!

5 Összegyülének azért, és felméne az Emoreusoknak öt királya: Jeruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, õk magok és minden seregök, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene.

6 Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jõjj fel hozzánk hamar és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyûltek ellenünk az Emoreusok királyai, a kik a hegyen lakoznak.

7 Felméne azért Józsué Gilgálból, õ maga és az egész hadakozó nép vele, és a seregnek minden vitéze.

8 Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert kezedbe adtam õket; senki sem áll meg közülök elõtted.

9 És rájok töre Józsué nagy hirtelen, [miután] egész éjszaka ment vala Gilgálból.

10 És megrettenté õket az Úr Izráel elõtt, és megveré õket Gibeonnál nagy vereséggel, és ûzé õket a Bethoronba vivõ úton, és vágá õket egészen Azekáig és Makkedáig.

11 Mikor pedig futnak vala õk Izráel elõtt a bethoroni lejtõn, az Úr nagy köveket hullata rájok az égbõl egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, a kik a jégesõ kövei miatt haltak vala meg, mint azok, a kiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.

12 Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, a melyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei elõtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!

13 És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az õ ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.

14 És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelõtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért.

15 Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.

16 Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtõzék Makkedában a barlangban.

17 És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtõzve a makkedai barlangban.

18 És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy õrizzék õket.

19 Ti pedig meg ne álljatok, nyomuljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek õket bejutni az õ városaikba, mert kezetekbe adta õket az Úr, a ti Istenetek.

20 Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izráelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig, és az élvemaradtak a megerõsített városokba vonultak:

21 Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel; nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.

22 És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból!

23 És akképen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.

24 Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, elõhívatá Józsué Izráelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, a kik vele mentek vala: Jõjjetek elõ, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára. Eljövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára.

25 És monda nékik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és erõsek, mert ekképen cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, a kik ellen ti hadakoztok.

26 Azután pedig megveré õket Józsué, és megölé õket, és felakasztatá õket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig.

27 Lõn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék õket a fákról, és behányák õket a barlangba, a melyben elbújtak vala, és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig.

28 Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányá azt és annak királyát, és megölé õket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, a melyek benne valának. Úgy cselekedék Makkedának királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.

29 Általméne annakutána Józsué és vele az egész Izráel Makkedából Libnába, és hadakozék Libnával.

30 És kezébe adá az Úr azt is Izráelnek, és annak királyát; és fegyver élére hányá azt, és egy lelket sem engede menekülni azokból a melyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.

31 Libnából pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Lákisba, és táborba szálla mellette, és hadakozék ellene.

32 És kezébe adá az Úr Izráelnek Lákist és bevevé azt másodnapon, és fegyver élére hányá azt, és minden lelket, a mely benne vala, egészen úgy, amint cselekedett vala Libnával.

33 Akkor feljöve Hórám, Gézernek királya, hogy megsegélje Lákist, de megveré Józsué õt és az õ népét annyira, hogy egy menekülõt sem hagya meg néki.

34 Lákisból pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Eglonba, és táborba szállának ellene, és hadakozának ellene.

35 És bevevék azt ugyanazon a napon, és fegyver élére hányák azt; és megöle minden lelket, a mely benne vala, ugyanazon a napon, egészen úgy, amint cselekedett vala Lákissal.

36 Felméne azután Józsué Eglonból és õ vele az egész Izráel Hebronba, és hadakozának az ellen.

37 És bevevék azt, és fegyver élére hányák azt, és annak királyát és minden városát, és egy lelket sem engede menekülni azokból, a melyek benne valának, egészen úgy, a mint cselekedett vala Eglonnal, elvesztvén azt és minden lelket, a mely benne vala.

38 Fordula azután Józsué, és vele az egész Izráel Debirnek, és hadakozék az ellen.

39 És bevevé azt és annak királyát és minden városát, és fegyver élére hányá õket, és megölének minden lelket, a mely benne vala, nem hagyott menekülni valót. A miképen cselekedett vala Hebronnal, úgy cselekedék Debirrel és annak királyával, avagy a miképen Libnával és annak királyával cselekedett vala.

40 Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtõket és mindazoknak királyait, menekülni valót sem hagyott; és megöle minden élõt, a mint megparancsolta vala az Úr, az Izráelnek Istene.

41 Megveré pedig õket Józsué Kádes Barneától fogva egész Gázáig, a Gósennek is minden földét, egész Gibeonig.

42 És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért.

43 Azután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.

   

Ze Swedenborgových děl

 

De Verbo (The Word) # 15

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 26  
  

15. XV. The lost ancient Word.

It was reported to me by angels of the third heaven that the ancients had a Word written entirely by means of correspondences like our Word, but that it has been lost. I was told that this Word is still preserved among them, and is used by the ancients in that heaven who had that Word when they were in the world. The ancients among whom that Word is still in use in the heavens were in part from the land of Canaan and the neighbouring region, and also from some kingdoms of Asia, for instance, from Syria, Mesopotamia, Arabia, Chaldaea and Assyria, from Egypt, Sidon and Tyre. The inhabitants of all these kingdoms had a representative form of worship, and so knew about correspondences. This knowledge was the basis of the wisdom of that time, since it enabled them to communicate with the heavens, to have inner perception, and in many cases to speak with spirits. But because this Word was full of correspondences of a kind which only remotely meant heavenly things, so that as time passed it began to be falsified by many people, the Lord's Divine Providence ensured its gradual disappearance, and another Word was given, which was written by means of less distant correspondences. This was delivered to the Children of Israel by the Prophets. This Word, however, kept the names of places in the land of Canaan and the surrounding parts of Asia with similar meanings. It was for this reason that the descendants of Abraham from Jacob were brought into the land of Canaan, and the Word which names these places was written there.

[2] A further proof of the existence among the ancients of such a Word is found in the writings of Moses, who mentions it by name; and a passage was taken from it found in Numbers 21:14, 27. The historical parts of that Word were called 'The Wars of Jehovah' and the prophetic part 'The Utterances'. Moses took the following quotation from the historical parts of that Word:

Therefore it is said in the book of the Wars of Jehovah, Vaheb in Suphah and the streams of Arnon, and the water-channel of streams which dropped down to where Ar lived and stopped at the boundary of Moab. Numbers 21:14-15.

By the Wars of Jehovah are to be understood and described the Lord's battles with the hells and His victories over them, when He should come into the world. The same battles are also to be understood and described in the historical parts of our Word, as in Joshua's wars with the peoples of the land of Canaan, in the wars of the Book of Judges, and in those of David and the other kings.

[3] The following passage was taken by Moses from the prophetical parts of that Word:

Therefore the Prophetic Utterances say, Enter into Heshbon, the city of Sihon will be built and strengthened. For fire has gone out from Heshbon, a flame from the city of Sihon, which devoured Ar of Moab, the possessors of the heights of Arnon. Woe betide you, Moab; you are ruined, people of Chemosh. He made his sons fugitives and his daughters captives of the Sihon king of the Amorites. We killed them with arrows, Heshbon has perished as far as Dibon; and we laid them waste as far as Nophah, even as far as Medeba. Numbers 21:27-30.

These prophetic passages are called Utterances, and not Proverbs or the Composers of Proverbs, as the translators have it. This may be established from the meaning of the Hebrew word meshalim. A further proof that they are not just proverbs, but also prophetic utterances may be drawn from Numbers 23:7, 18; 24:3, 15, where it is said that Balaam gave forth his utterance, which was a prophecy, also concerning the Lord. His utterance is there called mashal in the singular. (The things in them described by Moses too are prophecies, not proverbs.) 1

[4] This Word was Divine or divinely inspired in the same way, as is evident in Jeremiah, where almost the same words are repeated, namely:

A fire went out from Heshbon, a flame from among Sihon, which devoured the corner of Moab, and the top of the sons of tumult. Woe betide you, Moab; the people of Chemosh has been ruined, for your sons are snatched away into captivity, and your daughters into captivity. 45-46.

In addition to these a prophetic book of that ancient Word called the Book of Jashar or the Book of the Upright Man is quoted by David (2 Samuel 1:18) and by Joshua (10:13). This plainly shows that the story of the sun and the moon there was a prophecy from that book. Moreover I was told that the first seven chapters of Genesis are so clearly to be seen in that same Word, that there is not so much as a little word missing.

[5] The religious beliefs of many peoples were drawn and transcribed from that Word, passing for instance from the land of Canaan and various parts of Asia to Greece, and thence to Italy; and by way of Ethiopia and Egypt to some African kingdoms. But in Greece they made up myths by means of correspondences, and turned the attributes of God into as many deities; they called the greatest of them Jove after Jehovah. 2

Poznámky pod čarou:

1. These words are added in the margin. -Translator

2. This is not strictly true; neither Latin Jupiter (genitive Jovis) nor the corresponding Greek name Zeus have anything to do with the Hebrew Yahweh or Jehovah. -Translator

  
/ 26  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.