Bible

 

Jeremiás 25

Studie

   

1 Az a beszéd, a mely lõn Jeremiáshoz az egész Júda népe felõl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az elsõ esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;

2 A melyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:

3 Jósiásnak tizenharmadik esztendejétõl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendõ óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.

4 És elküldte az Úr ti hozzátok minden õ szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.

5 Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekbõl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktõl fogva örökké.

6 És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok õket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.

7 De nem hallgattatok reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.

8 Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:

9 Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom õket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem õket és csudává és szörnyûséggé teszem õket és örökkévaló pusztasággá.

10 És elveszem tõlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.

11 És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.

12 És mikor eltelik a hetven esztendõ, meglátogatom a babiloni királyon és az õ népén az õ álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.

13 És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felõle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felõl.

14 Mert õ rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az õ cselekedeteik szerint és az õ kezeiknek munkája szerint.

15 Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembõl e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.

16 Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.

17 És elvevém a pohárt az Úr kezébõl, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr:

18 Jeruzsálemet és Júda városait, az õ királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem õket, a mint e mai napon van:

19 A Faraót, Égyiptom királyát, az õ szolgáit és fejedelmeit és minden õ népét,

20 És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,

21 Edomot, Moábot és az Ammon fiait,

22 És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,

23 Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökûek,

24 És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,

25 És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,

26 És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.

27 Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elõtt, a melyet én küldök közétek.

28 És ha majd a te kezedbõl nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belõle: ezt mondd nékik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.

29 Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemrõl neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura,

30 Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva harsog az õ házára, riogatva kiált, mint a szõlõtaposók, e föld minden lakosa ellen.

31 Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, õ minden testnek ítélõ birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.

32 Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettõl a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitõl.

33 És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétõl fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj.

34 Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.

35 És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.

36 [Hallatszik] a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az õ legeltetõ helyöket.

37 Elpusztultak a békességes legeltetõ helyek az Úr felgerjedt haragja miatt.

38 Elhagyta [azokat,] mint az oroszlán az õ barlangját, mert pusztasággá lett az õ földjök a zsarnoknak dühe miatt és az õ felgerjedt haragja miatt.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Revealed # 325

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 962  
  

325. I saw under the altar the souls of those who had been slain for the word of God and for the testimony which they held. This symbolizes people who were hated by the evil, treated with scorn and expelled because of their life in accordance with the Word's truths and their acknowledgment of the Lord's Divine humanity, and who were protected by the Lord to keep them from being led astray.

"Under the altar" symbolizes a lower earth where the inhabitants were protected by the Lord. An altar symbolizes worship of the Lord out of the goodness of love.

The souls of those who had been slain mean here, symbolically, not martyrs, but people who were hated, treated with scorn, and expelled by the evil in the world of spirits, and who could be led astray by followers of the dragon and by heretics.

"For the word of God and for the testimony which they held" means, symbolically, "because of their life in accordance with the Word's truths and their acknowledgment of the Lord's Divine humanity." Testimony in heaven is given only to people who acknowledge the Lord's Divine humanity, for it is the Lord who testifies, and who enables angels to testify (no. 16); "for the testimony of Jesus is the spirit of prophecy" (Revelation 19:10).

[2] Since the souls were under the altar, it is apparent that they were being protected by the Lord. For the Lord protects all people who have lived some life of charity, to keep them from being harmed by the evil; and after the Last Judgment, when the evil have been removed, they are released from their asylums and elevated into heaven. I have often seen them after the Last Judgment being let out of the lower earth and conveyed into heaven.

[3] The fact that those who are slain mean people who are expelled, treated with scorn, and hated by the evil in the world of spirits, and who can been led astray, as also people who wish to know truths, but cannot because of the falsities in the church - this can be seen from the following passages:

Thus said the Lord... God, "Feed the sheep for slaughter, whose owners slaughter them... So I fed the sheep for slaughter because of you, you poor of the flock." (Zechariah 11:4-5, 7)

...we are slain all day long; we are accounted as a flock for the slaughter... Do not forsake us, O Jehovah! (Psalms 44:22-23)

Those who are coming, Jacob will cause to take root... Has He been slain according to the slaughter of his slain? (Isaiah 27:6-7)

...I have heard... the voice of the daughter of Zion..., saying, 'Woe is me..., my soul is weary because of the murderers!" (Jeremiah 4:31)

...they will deliver you up to tribulation and kill you, and you will be hated... for My name's sake. (Matthew 24:9, cf. John 16:2-3)

The Lord said this last to His disciples, but by disciples He meant all who worship the Lord and live according to His Word's truths.

[4] The evil in the world of spirits continually wish to kill these people. But because they cannot do so physically there, they continually try to do so as regards the soul. And when they cannot do this, they burn with such hatred against these people that they feel nothing more delightful than to do them harm. The reason [they cannot kill them] is that the Lord protects them, and when the evil are cast out into hell, which happens after the Last Judgment, they are brought out of their asylums. But see the explanations to chapter 20, and no. 846 there regarding these people.

That killing or slaying in the Word symbolizes the destruction of souls, which is to kill spiritually, is apparent from many passages there, including also the following: Isaiah 14:19-21; 26:21; Jeremiah 25:33; Lamentations 2:21; Ezekiel 9:1, 6; Revelation 18:24.

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.