Bible

 

1 Mózes 45

Studie

   

1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok elõtt, kik körûlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellõlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az õ atyjafiaival.

2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.

3 És monda József az õ atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az õ atyjafiai, mert megrettentek vala tõle.

4 Monda azért József az õ atyjafiainak: Jõjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor Monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.

5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek.

6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendõ van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.

7 Az Isten küldött el engem ti elõttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.

8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.

9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jõjj le én hozzám, ne késsél.

10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.

11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.

12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.

13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsõségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.

14 És nyakába borúla az õ öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az õ nyakán.

15 És megcsókolá mind az õ testvéreit és síra õ rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az õ testvérei.

16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az õ szolgáinak.

17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;

18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jõjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.

19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földérõl szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jõjjetek.

20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.

21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.

22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözõ ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözõ ruhát.

23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az õ atyjának az útra.

24 És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.

25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az õ atyjokhoz, Jákóbhoz.

26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az õ szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.

27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke.

28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam õt minekelõtte meghalok.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 5948

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

5948. Also let not your eye be sparing upon your stuff. That this signifies that things instrumental are not to be cared for, is evident from the signification of “stuff” or “vessels,” as being things instrumental. That these are not to be cared for is signified by “let not your eye be sparing.” There are things essential, and things instrumental. For an essential to work an effect anywhere, it must have an instrumental whereby to act; for just as an instrumental has been formed, so it acts. For example, the body is the instrumental of its spirit; the external man is the instrumental of the internal; memory-knowledge is the instrumental of truth; and truth is the instrumental of good (n. 3068, 3079); and so on.

[2] In the Word things instrumental are called “vessels;” in the present case “stuff,” because they are said of the migration, thus of the things in the houses. But essential things are called in the Word “things,” and are those which act by means of instrumental things. Thus as interior things act through exterior things, they are relatively essential. By instrumental things not being to be cared for, is meant that these must not be regarded as the end, but essential things; for insofar as instrumental things are regarded as the end, so far essential things withdraw themselves and vanish. Thus if memory-knowledge is regarded as the end, and truths are not cared for, truths at last so vanish away that it cannot be perceived whether there are any truths. Also if truths are regarded as the end, and good is not cared for, good at last so vanishes as not to be. Furthermore, with those who have earthly, or bodily, or worldly things as the end, so that these are their only care, and not heavenly things, heavenly things so vanish away that at last scarcely anything heavenly is acknowledged. These and similar things are what are signified by “let not your eye be sparing upon your stuff.”

[3] But be it known that “essential” and “instrumental” are relative terms; that is, that an essential is so called because it acts by means of another thing as by its instrument or organ. But when another thing acts by means of that which was essential, then this becomes instrumental; and so on. Moreover in the created universe there is not anything essential in itself; this exists solely in the Highest, that is, in the Lord, who, because He is Esse or the Essential in itself, is called “Jehovah” from esse (being). All other things are only instrumental. From all this then it follows that because as before said essential things must be regarded as the end, and not instrumental things, the Lord alone must be so regarded.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.