Bible

 

1 Mózes 26

Studie

   

1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.

2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.

3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;

5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

6 Lakozék azért Izsák Gérárban.

7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.

8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével.

9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.

10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk.

11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.

12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr.

13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.

14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.

15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.

16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.

17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.

18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.

19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott.

20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele.

21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.

22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

23 Felméne pedig onnan Beérsebába.

24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.

25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.

26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére.

27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl?

28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,

29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.

31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.

32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.

34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.

35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 3438

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

3438. And Jehovah appeared to him in that night, and said. That this signifies the Lord’s perception concerning that obscurity, is evident from the signification of “Jehovah appearing and saying,” when predicated of the Lord, as being to perceive from the Divine (that by “Jehovah appearing to him” is signified from the Divine, may be seen above, n. 3367; and that “saying” denotes perceiving, n. 2862, 3395); for Jehovah was in Him; thus so long as the human was not yet glorified, the appearing of Jehovah was Divine perception, or perception from the Divine; and therefore by “Jehovah appearing to him and saying” this is signified; and from the signification of “night,” as being a state of shade or obscurity (n. 1712). By this obscurity is signified the literal sense of the Word, for relatively to the internal sense this is as shade to light.

[2] A few words shall be said in order that it may be further known how the case is with the literal sense of the Word. Relatively to the literal sense, the internal sense is like the interior or celestial and spiritual things of a man relatively to his exterior or natural and bodily things, his interiors being in the light of heaven, and his exteriors in the light of the world. What the difference is between the light of heaven and the light of the world, consequently between what is of the light of heaven and what is of the light of the world, may be seen above (n. 1521-1533, 1619-1632, 1783, 1880, 2776, 3138, 3167, 3190, 3195, 3222, 3223, 3225, 3337, 3339, 3341, 3413), namely, that it is like the difference between the light of day and the shade of night.

Man, being in this shade, and not being willing to know that in truth from the Lord there is light, cannot believe otherwise than that his shade is light, and also on the other hand that the light is shade; for he is like a bird of night, which as it flies in the shade of night thinks that it is in the light but when in the light of day, that it is in the shade. For with such a person the internal eye (that is, the understanding), by which man sees interiorly, has been formed no differently than this, because he has not formed it differently; for he opens it when he looks downward, that is, to worldly and bodily things, and shuts it when he should look upward, that is, to spiritual and heavenly things. With such persons the case is the same in respect to the Word-that which appears in its literal sense they believe to be of light; but that which appears in the internal sense they believe to be of shade (for the Word appears to everyone in accordance with his quality); the fact being that relatively to its literal sense the internal sense of the Word is as the light of heaven to the light of the world (n. 3086, 3108); that is, as the light of day to the light of night.

[3] In the internal sense there are singulars, myriads of which together make one particular that is presented in the literal sense; or what is the same, in the internal sense there are particulars, myriads of which together make in the literal sense one general; and it is this general that is seen by man, but not the particulars which are in it and which constitute it. Nevertheless the order of the particulars in the general is apparent to man, but in accordance with his quality; and this order is the holiness that affects him.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.