Bible

 

1 Mózes 17

Studie

   

1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.

3 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

4 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.

7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

8 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok.

11 És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

12 Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.

13 Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken.

14 A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.

15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.

16 És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?

18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.

19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.

20 Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.

21 Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben.

22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.

24 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.

25 Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét.

26 Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.

27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 2116

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

2116. That 'were circumcised by him' means that they were made righteous by the Lord becomes clear from the representation and consequently from the meaning of 'being circumcised' as being purified, dealt with above in 2039. 'Being circumcised by him' - that is, by Abraham - was also a representative act, that is to say, an act of being purified and so of being made righteous by the Lord. As regards righteousness however, the position is not as people commonly suppose. They imagine that all evils and sins are washed away and completely abolished when people become believers, even if they become such only in their last hour before they die, no matter whether they have committed evil and disgraceful actions throughout the whole course of their lives. I have been fully informed however that not even the smallest evil a person has thought and carried out during his lifetime is washed away and completely abolished, but that everything remains right down to the smallest detail.

[2] The truth of the matter is that in the case of people who have thought and practiced acts of hatred, revenge, cruelty, and adultery, and so have not led charitable lives, the life they have acquired in so doing awaits them after death. Indeed every single facet of that life awaits them and gradually reappears. This for them is the source of torment in hell. But in the case of people who have led lives of love to the Lord and of charity towards the neighbour all their evils of life await them also; but these are moderated by the goods which they have received from the Lord through the life of charity during their lifetime, and in this condition they are raised up into heaven. Indeed they are withheld from the evils which they have with them so that these do not show themselves. People in the next life who doubt that they have evils with them because they do not show themselves are brought back into those evils until they know that it really is so. After that they are raised once more into heaven.

[3] This then is what being made righteous entails, for in this way people come to acknowledge not their own righteousness but the Lord's. When people say that those are saved who have faith, they are saying something that is true; but in the Word nothing else is meant by faith than love to the Lord and charity towards the neighbour, and so a life that is derived from those loves. Matters of doctrine and established beliefs do not constitute faith yet are part of faith, for these, each and every one, exist to the end that a person may become such as they teach. This becomes quite clear from the Lord's words about all the Law and all the Prophets, that is, the doctrine of faith in its entirety., consisting in love to God and love towards the neighbour, Matthew 22:35-40; Mark 12:28-35. The fact that no other kind of faith which is truly faith can possibly, exist has been shown in Volume One, in 30-38, 379, 389, 724, 809, 896, 904, 916, 989, 1017, 1076, 1077, 1121, 1158, 1162, 1176, 1258, 1285, 1316, 1608, 1798, 1799, 1834, 1843, 1844, and that heaven itself consists in love to the Lord and in mutual love, in 537, 547, 553, 1112, 2057.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.