Bible

 

Ezékiel 48

Studie

   

1 Ezek a nemzetségek nevei: az északi határon a Hetlóntól Hamáthig vezetõ út mentén Haczar-Énonig Damaskus határán, észak felé, Hamát mentén, és pedig legyen az övé a keleti [és] nyugoti oldal: Dán, egy [rész;]

2 És Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Áser, egy [rész;]

3 És Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Nafthali, egy [rész;]

4 És Nafthali határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Manasse, egy [rész;]

5 És Manasse határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Efraim, egy [rész;]

6 És Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Rúben, egy [rész;]

7 És Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Júda, egy [rész;]

8 És Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig legyen a szent áldozat, melyet [az Úrnak] szenteltek: huszonötezer [sing] széles és olyan hosszú, mint egy-egy rész a keleti oldaltól a nyugoti oldalig; és a szenthely annak közepette legyen;

9 A szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek, huszonötezer [sing] hosszú és tízezer [sing] széles legyen;

10 És ezeké legyen ez a szent áldozat: a papoké északra huszonötezer [sing] és nyugotra tízezer [sing] szélesség és keletre tízezer [sing] szélesség és délre huszonötezer [sing] hosszúság, és az Úr szenthelye annak közepette legyen:

11 A papoké, a kik megszenteltettek a Sádók fiai közül, a kik szolgálatomban foglalatosak voltak, a kik nem tévelyedtek el, mikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint a hogy eltévelyedtek volt a Léviták.

12 Övék legyen ez, mint egy áldozati rész a föld áldozatából, mint igen szentséges, a Léviták határán.

13 A Lévitáké pedig legyen a papok határa mentén huszonötezer [sing] hosszúság és tízezer szélesség; az egész hosszúság legyen huszonötezer és a szélesség tízezer.

14 És semmit abból el ne adjanak, se el ne cseréljék, se [másra] át ne szálljon a földnek e zsengéje, mert az Úrnak szenteltetett.

15 És az ötezer [sing,] mely a szélességben megmaradt a huszonötezernek mentén, közhely a város számára, mint lakóhely és tágasság, és legyen a város annak a közepében.

16 És ezek legyenek annak méretei: az északi oldalon négyezerötszáz [sing] és a déli oldalon négyezerötszáz és a keleti oldalon négyezerötszáz és a nyugoti oldalon négyezerötszáz.

17 És a város alatt legyen tágasság észak felé kétszázötven [sing] és dél felé kétszázötven és keletre kétszázötven és nyugotra kétszázötven.

18 A mi pedig megmaradt a hosszaságban a szent áldozat mentén, tízezer keletre és tízezer nyugotra, az ott maradjon a szent áldozat mentén, és legyen annak termése a város szántóvetõinek eledele.

19 És a ki szántóvetõ a városban, mívelje azt Izráelnek minden nemzetségébõl.

20 Az egész huszonötezer [sing] szent áldozatot huszonötezer [sing] négyszögben adjátok szent ajándékul a város tulajdonával együtt.

21 A mi pedig megmaradt, a fejedelemé lészen; a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán, szemben a huszonötezer [sing] szent áldozattal a keleti határig és nyugot felé szemben a huszonötezer [sing]gel [egészen] a nyugoti határig lészen, a [kiosztott] részek mentén, a fejedelemé; és legyen a szent áldozat és a ház szenthelye annak közepette.

22 És a Léviták tulajdonától és a város tulajdonától fogva, mely közepében van annak, a mi a fejedelemé, a Júda határa és Benjámin határa között a fejedelemé legyen.

23 És a többi nemzetségek: a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Benjámin, egy [rész].

24 És Benjámin határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Simeon, egy [rész].

25 És Simeon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Issakhár, egy [rész].

26 És Issakhár határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Zebulon, egy [rész].

27 És Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Gád, egy [rész].

28 És Gád határán a déli oldalon dél felé, legyen a határ Támártól a versengések vizéig Kádesben, a patak felé a nagy-tengerig.

29 Ez a föld, melyet sorsvetéssel örökségül eloszszatok Izráel nemzetségei közt, és ezek azoknak részei, ezt mondja az Úr Isten.

30 És ezek a város külsõ részei: Az északi oldalon négyezerötszáz [sing] mérték.

31 És a város kapui, Izráel nemzetségeinek nevei szerint, három kapu északra: Rúben kapuja egy, Júda kapuja egy, Lévi kapuja egy.

32 És a keleti oldalon négyezerötszáz [sing] és három kapu: József kapuja egy, Benjámin kapuja egy, Dán kapuja egy.

33 És a déli oldalon is négyezerötszáz [sing] mérték és három kapu: Simeon kapuja egy, Issakhár kapuja egy, Zebulon kapuja egy.

34 A nyugoti oldalon négyezerötszáz [sing] három kapuval: Gád kapuja egy, Áser kapuja egy, Nafthali kapuja egy:

35 Köröskörül tizennyolcezer [sing;] és a város neve ama naptól fogva: Ott [lakik] az Úr!

   

Bible

 

Józsué 13:24

Studie

       

24 A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala [örökséget] Mózes, az õ családjaik szerint.

Komentář

 

Ephraim

  
Jacob blessing the sons of Joseph, by Januarius Zick

Ephraim was the second son born to Joseph in Egypt and was, along with his older brother Manasseh, elevated by Jacob to the same status as Joseph’s brothers. Thus when the tribes of Israel are named, Ephraim and Manasseh are named as patriarchs along with their uncles – Reuben, Simeon, Levi, Judah, Dan, Naphtali, Gad, Asher, Issachar, Zebulun and Benjamin -- but Joseph is not. According to Swedenborg, Ephraim represents the intellectual aspect of the church, the part that explores and understands what is true – especially the true ideas that can be drawn from the Bible. Manasseh, meanwhile, represents the affectional aspect of the church, the part that feels and loves and cares. This plays into the best-known story of Ephraim’s life. When Jacob was old and nearing death, Joseph brought his two sons to be blessed. He presented Manasseh to Jacob’s right hand as the elder, and Ephraim to Jacob’s left hand. But Jacob crossed his hands and gave Ephraim the primary blessing. According to Swedenborg, Manasseh was the elder son because ultimately, what we love makes us who we are; our loves form our lives. So our loves are the most central, leading aspect of our human existence, with our intellect playing a secondary role. But as we develop, we need to reverse those. We can use our intellect to understand what is good and right and force ourselves to do it, even when our desires are for what’s selfish. If we stick to that out of a determination to follow the Lord and be good people, the Lord will eventually remove the selfishness from our hearts so we can truly love what is good. By having Jacob bless Ephraim above Manasseh, the Lord is telling us that we have to put our intellect first to pursue our spiritual journey.