Bible

 

Ezékiel 36

Studie

   

1 És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felõl, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,

2 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az õsi magasságok a mi örökségünk lõnek.

3 Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelõl, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;

4 Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lõnek a pogányok maradékának köröskörül.

5 Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltõ szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;

6 Ezokáért prófétálj Izráel földjérõl, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltõ szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;

7 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, õk viseljék gyalázatukat.

8 Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajõjjenek.

9 Mert ímé, én hozzátok [hajlok] és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.

10 És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.

11 És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom [õket] rajtatok, mint régi idõtökben, és több jóval lészek [hozzátok,] mint elsõ napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

12 És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed õket gyermektelenné.

13 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevõ vagy és gyermektelenné teszed népedet:

14 Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.

15 És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.

16 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

17 Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete elõttem.

18 És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.

19 És eloszlatám õket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg õket.

20 És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az õ földérõl jöttek ki!

21 Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.

22 Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.

23 És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az õ szemök láttára.

24 És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyûjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.

25 És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.

26 És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kõszívet testetekbõl, és adok néktek hússzívet.

27 És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek.

28 És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.

29 És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és elõhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.

30 És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mezõ termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.

31 És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekrõl, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.

32 Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!

33 Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektõl, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek.

34 És az elpusztult földet mívelik, a helyett, hogy pusztán hevert minden átmenõ szeme láttára;

35 És [ezek] mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerõsítve lakják.

36 És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem.

37 Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem õ velök: Megsokasítom õket, mint a nyájat, emberekkel.

38 Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az õ ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 477

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

477. 'Man' is the Most Ancient Church. This has been stated and shown quite often already, for in the highest sense the Lord Himself alone is Man. From this the celestial Church, being the likeness of Him, is referred to as 'Man', and then from this the spiritual Church is so called because it was an image of Him. But in a general sense everyone is called man who has human understanding, for a person is man, one person more so than the next, by virtue of his understanding. Nevertheless one person ought to be distinguished from the next according to faith inherent in love to the Lord.

[2] The Most Ancient Church, and every true Church, and so people who belong to the Church, that is, who do so by virtue of love to the Lord and of faith in Him, are pre-eminently called 'Man'. This is clear from the Word, as in Ezekiel,

I will cause man to multiply upon you, the whole house of Israel, all of it. I will cause man and beast to multiply upon you so that they multiply and are fruitful, and I will resettle you 1 to be as in your ancient times, and I will do more good than in your early days. I will cause man to walk upon you, even My people Israel. Ezekiel 36:10-12.

Here the Most Ancient Church is meant by 'earliest times', the Ancient Churches by 'early days', and the Primitive Church, or Church among gentiles, by 'the house of Israel' and 'the people of Israel', all of which Churches are called Man.

[3] In Moses,

Remember the days of old, understand the years of generation after generation. When the Most High gave to the nations an inheritance, when He separated the sons of man, He fixed the boundaries of the peoples according to the number of the sons of Israel. Deuteronomy 32:7-8.

Here the Most Ancient Church is meant by 'the days of old' and the Ancient Churches by 'generation after generation'. Those people are called 'sons of man' whose faith was in the Lord, which faith is 'the number of the sons of Israel'. A regenerate person is called 'man' in Jeremiah,

I looked to the earth, and behold, a void and an emptiness, and at the heavens, and they had no light. I looked, and behold, there was no man, and all the birds of the air' had flown away. Jeremiah 4:23, 25.

Here 'earth' stands for the external man, 'heaven' for the internal man; 'man' stands for a love of good, and 'the birds of the air' 2 for an understanding of truth.

[4] In the same prophet,

Behold, the days are coming when I will sow the house of Israel and the house of Judah with the seed of man and the seed of beast. Jeremiah 31:27.

Here 'man' stands for the internal man, 'beast' for the external man. In Isaiah,

Turn yourselves away from the man in whose nostrils there is breath, 2 for of what account is he? Isaiah 2:22.

'Man' stands for the member of the Church. In the same prophet,

Jehovah will remove man far away, and there will be many forsaken places in the midst of the land. Isaiah 6:12.

This refers to the vastation of man, so that good and truth are no more. In the same prophet,

The inhabitants of the land will be scorched and few men (homo) left. Isaiah 14:6.

Here 'men' (homo) stands for people who have faith. In the same prophet,

The highways have been laid waste, the wayfarer has ceased. He has made the covenant worthless, despised cities, had no regard for man; the land mourns and languishes. Isaiah 33:8-9.

This stands for the man who in Hebrew is Enosh. In the same prophet,

I will make a man (homo) more precious than pure gold, and a man (homo) than the gold of Ophir. Therefore I will jolt heaven, and the earth will be shaken out of its place. Isaiah 13:12-13.

The first reference to 'a man' here is Enosh, but the second is Adam.

Poznámky pod čarou:

1. literally, bird of the heavens (or the skies)

2. literally, spirit

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.