Bible

 

Ezékiel 33

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit õ magok közül, és õt õrállójokká teszik:

3 És õ látja jõni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;

4 Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljõ és õt utóléri: az õ vére az õ fején lesz.

5 Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az õ vére õ rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.

6 Ha pedig az õrálló látja a fegyvert jõni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljõ a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az õrálló kezébõl kérem elõ.

7 És te, embernek fia, õrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed õket az én nevemben.

8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az õ útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl kívánom meg.

9 De ha te megintetted a hitetlent az õ útja felõl, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

10 Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bûneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?

11 Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti õt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségébõl, és az igaz nem élhet az [õ igazsága] által a napon, melyen vétkezendik.

13 Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és õ bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jõ, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.

14 S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és õ megtér bûnébõl és törvény szerint s igazságot cselekszik;

15 Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, [és] meg nem hal.

16 Semmi õ vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.

17 És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az õ útjok nem igazságos.

18 Mikor az igaz elfordul az õ igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.

19 És mikor a hitetlen elfordul az õ hitetlenségétõl és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.

20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az õ útja szerint ítélem meg, Izráel háza.

21 És lõn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálembõl, mondván: Megvétetett a város!

22 És az Úrnak keze lõn én rajtam este a menekült eljötte elõtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.

23 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

24 Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.

25 Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?

26 Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az õ felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?

27 Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezõnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erõsségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.

28 És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erõsségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.

29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.

30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felõled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az õ atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jõ ki?

31 És eljõnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jõni, s oda ülnek elõdbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedõ [énekként] veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.

32 És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedõ ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedûs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.

33 De ha beteljesednek, [mert] ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.

   

Bible

 

Jelenések 22:12

Studie

       

12 És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem [van,] hogy megfizessek mindenkinek, a mint az õ cselekedete lesz.

Ze Swedenborgových děl

 

True Christianity # 102

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 853  
  

102. There is a belief that the Lord in his human manifestation not only was but still is the Son of Mary. This is a blunder, though, on the part of the Christian world. It is true that he was the Son of Mary; it is not true that he still is. As the Lord carried out the acts of redemption, he put off the human nature from his mother and put on a human nature from his Father. This is how it came about that the Lord's human nature is divine and that in him God is human and a human is God. The fact that he put off the human nature from his mother and put on a divine nature from his father - a divine human nature - can be seen from his never referring to Mary as his mother, as the following passages show: "The mother of Jesus said to him, 'They have no wine. ' Jesus said to her, 'What do I have to do with you, woman? My hour has not yet come'" (John 2:4). Elsewhere it says, "Jesus on the cross saw his mother and the disciple he loved standing next to her. He said to his mother, 'Woman, behold your son. ' Then he said to the disciple, 'Behold your mother'" (John 19:26-27). On one occasion he did not acknowledge her: "There was a message for Jesus from people who said, 'Your mother and your brothers are standing outside, and they want to see you. ' Jesus said in reply, 'My mother and my brothers are these people who are hearing the Word of God and doing it'" (Luke 8:20-21; Matthew 12:46-49; Mark 3:31-35). So the Lord called her "woman," not "mother," and gave her to John to be his mother. In other passages she is called his mother, but not by the Lord himself.

[2] Another piece of supporting evidence is that the Lord did not acknowledge himself to be the son of David. In the Gospels we read,

Jesus asked the Pharisees, saying, "What do you think about the Christ? Whose son is he?" They say, "David's. " He said to them, "Why then does David in the spirit call him his Lord when he says, 'The Lord said to my Lord, "Sit at my right hand until I place your enemies as a footstool for your feet?"' If David calls him Lord, how is he his son?" And no one could answer him a word. (Matthew 22:41-46; Mark 12:35-37; Luke 20:41-44; Psalms 110:1)

[3] Here I will add something previously unknown. On one occasion I was given an opportunity to talk to Mother Mary. She happened past, and I saw her in heaven over my head in white clothing apparently made of silk. Then, stopping for a while, she said that she had been the Lord's mother in the sense that he was born from her, but by the time he became God he had put off everything human that came from her. Therefore she adores him as her God and does not want anyone to see him as her son, because everything in him is divine.

From the points above another truth now becomes manifest: Jehovah is as human in what is first as he is in what is last, as the following passages indicate: "I am the Alpha and the Omega, the Beginning and the End, the One who is, who was, and who is to come, the Almighty" (Revelation 1:8, 11). When John saw the Son of Humankind in the middle of seven lampstands, he fell at his feet as if dead; but the Son of Humankind laid his right hand on John and said, "I am the First and the Last" (Revelation 1:13, 17; 21:6). "Behold, I am coming quickly to give to all according to their work. I am the Alpha and the Omega, the Beginning and the End, the First and the Last" (Revelation 22:12-13). And in Isaiah, "Thus said Jehovah, the King of Israel and its Redeemer, Jehovah Sabaoth: I am the First and the Last" (Isaiah 44:6; 48:12).

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.