Bible

 

Ezékiel 23

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Bible

 

Jeremiás 3:11

Studie

       

11 És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.

Ze Swedenborgových děl

 

A Brief Exposition of New Church Doctrine # 100

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 120  
  

100. BRIEF ANALYSIS

The reason the New Church is meant by the New Jerusalem coming down from God out of heaven, in Revelation 21, is that Jerusalem was the metropolis of the land of Canaan. The temple and the altar were there; there also sacrifices were offered. Thus, Divine worship itself was performed there, and every male throughout the land was commanded to come to this worship three times a year. A further reason is that the Lord was in Jerusalem and taught in its temple; afterwards glorifying His Human there; thence it is that Jerusalem signifies the Church. That the Church is meant by Jerusalem is clearly evident from the prophecies in the Old Testament concerning a New Church to be established by the Lord, and which is there called Jerusalem.

[2] The following passages only shall be cited, from which anyone possessed of interior reason may see that by Jerusalem is there meant the Church. Let these passages alone be taken from the prophets:

Behold, I create a new heaven and a new earth, and the former shall not be remembered. . . . I will create Jerusalem a rejoicing and her people a joy; that I may rejoice over Jerusalem and be joyful over My people. . . Then the wolf and the lamb shall feed together. . . they shall do no evil in all the mountain of My holiness.Isaiah 65:17-19, 25.

For Zion's sake will I not hold my peace, and for Jerusalem's sake I will not rest, until the righteousness thereof goes forth as brightness, and the salvation thereof as a lamp that burneth. Then the Gentiles shall see thy righteousness, and all kings thy glory; and thou shalt be called by a new name, which the mouth of Jehovah shall name. And thou shalt be a crown of beauty.. . and a royal diadem in the hand of thy God... Jehovah shall be well pleased in thee, and thy land shall be married . . . Behold, thy salvation cometh; behold, His reward is with Him . . . and they shall call them, The holy people, the redeemed of Jehovah; and thou shalt be called, sought out, a city not forsaken.Isaiah 62:1-4, 11-12.

Awake! awake! put on thy strength, O Zion; put on the garments of thy beauty, O Jerusalem, the holy city; for henceforth there shall no more come into thee the uncircumcised and the unclean. Shake thyself from the dust; arise, sit down, O Jerusalem . . . The people shalt know My name in that day, for I am He that doth speak; behold, it is I. . .. Jehovah hath comforted His people, He hath redeemed Jerusalem.Isaiah 52:1-2, 6, 9.

Shout with joy, O daughter of Zion; be glad with all thy heart, O daughter of Jerusalem. . .. The King of Israel is in the midst of thee; fear not evil any more . . . He will be glad over thee with joy; He will rest in thy love; He will exult over thee with joyful shouting. . . will make you a name and a praise among all people of the earth.Zephaniah 3:14-17, 20.

Thus saith Jehovah, thy Redeemer . . . saying to Jerusalem, thou shalt be inhabited. Isaiah 44:24, 26.

Thus saith Jehovah, I am returned to Zion, and will dwell in the midst of Jerusalem; whence Jerusalem shall be called the city of truth, and the mountain of Jehovah Zebaoth, the mountain of holiness. Zechariah 8:3.

Then shall ye know that I am Jehovah your God, dwelling in Zion, the mountain of holiness; and Jerusalem shall be holiness... .And it shall come to pass in that day that the mountains shall drop new wine, and the hills shall flow with milk... and Jerusalem shall abide from generation to generation. Joel 3:17-18, 20.

In that day shall the branch of Jehovah be beauty and glory. . . And it shall come to pass that he that is left in Zion, and he that remaineth in Jerusalem, shall be called holy; everyone that is written unto life in Jerusalem. Isaiah 4:2-3.

In the last days the mountain of the house of Jehovah shall be established in the head of the mountains ... for out of Zion shall go forth doctrine, and the word of Jehovah from Jerusalem. Micah 4:1-2.

At that time they shall call Jerusalem the throne of Jehovah, and all nations shall be gathered to Jerusalem because of the name of Jehovah; neither shall they go any more after the confirmation of their own evil heart. Jeremiah 3:17.

Look upon Zion, the city of our appointed feasts; let thine eyes see Jerusalem, a quiet habitation, a tabernacle that shall not be taken down; the stakes thereof shall never be removed, and the cords thereof shall not be broken. Isaiah 33:20.

Other passages are: Isaiah 24:23; 37:32; 66:10-14; Zechariah 12:3, 6-10; 14:8, 11-12, 21; Malachi 3:2, 4; Psalms 122:1-7; 137:4-6.

[3] That by Jerusalem in the above passages is meant a Church to be established by the Lord, and not the Jerusalem inhabited by the Jews, is plain from every detail of its description therein; as that Jehovah God was about to create a new heaven and a new earth, and Jerusalem also at the same time; that this Jerusalem would be a crown of beauty, and a royal diadem; that it is to be called holiness, and the city of truth, the throne of Jehovah, a quiet habitation, a tabernacle that shall not be taken down; that the wolf and the lamb shall feed together there; that there the mountains shall drop with new wine, and the hills flow with milk; that it should abide from generation to generation; besides many other things respecting the people therein, that they should be holy, all written unto life, and should be called the redeemed of Jehovah.

  
/ 120  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.