Bible

 

2 Mózes 8

Studie

   

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.

3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütõteknõidbe.

4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.

5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vesszõddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.

6 És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.

7 De az írástudók is úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.

8 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrõl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

9 Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tõled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.

10 Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.

11 És eltávoznak a békák tõled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtõl; csak a folyóvízben maradnak meg.

12 És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felõl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.

13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezõkrõl.

14 És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.

15 S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az õ szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.

16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vesszõdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.

17 És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az õ vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lõnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lõn egész Égyiptom földén.

18 És úgy cselekedének az írástudók is az õ varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elõ, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.

19 És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.

20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen õk vannak.

22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.

23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.

24 És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az õ szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lõn a föld az ártalmas bogarak miatt.

25 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.

26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elõtt: ímé, ha azt áldozzuk az õ szemeik elõtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?

27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.

28 És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.

29 Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tõled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az õ szolgáitól és az õ népétõl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.

30 És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.

31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétõl; egy sem marada.

32 De a Faraó ezúttal is megkeményíté az õ szívét és nem bocsátá el a népet.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 7398

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

7398. Only in the river shall they be left. That this signifies that they should remain with the falsities where these are, is evident from the signification of “river,” here the river of Egypt, as being falsity (see n. 6693, 7307); and from the signification of “being left,” as being to remain. With this the case is that whatever enters with man, remains with him, especially what is received from affection. It is believed that the things which enter have been completely obliterated and cast out when the man no longer remembers them; but they have not been obliterated or cast out, but they stick fast either in the interior memory, or in the exterior, among things which have become familiar. For the things which become familiar, are as it were natural, which flow of their own accord, and are not excited by a conscious recalling from the memory; like man’s speech, the words of which flow spontaneously from thought, as also do the gestures and actions, and even the steps; and also the thought. These enter successively from infancy, and in time become familiar, and then flow spontaneously. From these as well as from other similar facts, it is evident that all things which enter with man, remain, and that the things which have become habitual, that is, familiar, are no longer noticed as being in the man, although they are in him. Such is the case with the falsities and evils that enter with man, and also with the truths and goods. Such are the things that form him and determine his quality. (That all things which a man has seen, heard, thought, spoken, and done, have been inscribed on him, (see n. 2474-2489.) From all this it is now evident how it is to be understood that the reasonings would remain with the falsities where these are; for after falsities are being removed, they are allotted their places elsewhere in the natural, and together with the falsities the endeavor and cupidity of reasoning; but not as before in the midst directly under the mind’s view. Hence it is that, as related in what follows, the frogs were gathered together in heaps, and the land stank by reason of them, whereby is signified that these reasoning falsities were arranged in bundles in the natural, and there was what was foul and loathsome therefrom (see below, n. 7408, 7409).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.