Bible

 

2 Mózes 6

Studie

   

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.

2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.

3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.

4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.

5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl.

6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által.

7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.

9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.

10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:

11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.

12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?

13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl.

14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.

15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.

16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ.

17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.

18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.

19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint.

20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ.

21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.

22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.

23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.

24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.

25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint.

26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.

27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.

28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.

29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.

30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 6281

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

6281. As regards “redeeming,” in the proper sense this signifies to restore and appropriate to Himself that which had been His; and it is predicated of slavery, of death, and of evil; when of slavery, they are meant who have been enslaved, in the spiritual sense enslaved by hell; when of death, they are meant who are in condemnation; and when of evil, as here, they are meant who are in hell, for the evil from which the angel redeems is hell (see n. 6279). As the Lord delivered man from these evils by making the Human in Himself Divine, therefore His Divine Human is called in the Word the “Redeemer,” as in Isaiah:

I aid thee, saith Jehovah, and thy Redeemer, the Holy One of Israel (Isaiah 41:14).

Again:

Thus hath said Jehovah, the Redeemer of Israel, his Holy One (Isaiah 49:7, 26).

Again:

Jehovah Zebaoth is His name; and thy Redeemer the Holy One of Israel; the God of the whole earth shall He be called (Isaiah 54:5).

In these passages, the Divine Itself, which is called “Jehovah,” is distinguished from the Divine Human, which is called the “Redeemer the Holy One of Israel.”

[2] But that it is Jehovah Himself in the Divine Human, is evident from the following passages.

In Isaiah:

Thus hath said Jehovah, the King of Israel, and his Redeemer, Jehovah Zebaoth, I am the first, and I am the last, and besides Me there is no God (Isaiah 44:6).

Thus hath said Jehovah thy Redeemer, I am Jehovah thy God, that teacheth thee (Isaiah 48:17).

Again:

Thou art our Father, for Abraham knoweth us not, and Israel doth not acknowledge us; Thou Jehovah art our Father, our Redeemer; from everlasting is Thy name (Isaiah 63:16).

In David:

Jehovah who redeemed thy life from the pit (Psalms 103:4).

[3] From these passages also it is plain that by “Jehovah” in the Word no other is meant than the Lord (see n. 1343, 1736, 2921, 3035, 5663); and that “Jehovah the Redeemer” is His Divine Human. Therefore also those who have been redeemed are called the “redeemed of Jehovah” in Isaiah:

Say ye to the daughter of Zion, Behold thy salvation cometh; Behold His reward is with Him, and the price of His work before Him. They shall call them, The people of holiness, the redeemed of Jehovah (Isaiah 62:11-12).

That it is the Lord from whom they are called the “redeemed of Jehovah,” is very clear; for it is said of His coming: “Behold thy salvation cometh; behold His reward is with Him.” See besides Isaiah 43:1; 52:2-3; 63:4, 9; Hos. 13:14; Exodus 6:6; 15:13; Job 19:25, where it is evident that “redemption” is predicated of slavery, of death, and of evil.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.