Bible

 

2 Mózes 29

Studie

   

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.

2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.

3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.

4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.

5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.

6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.

21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.

22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.

28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.

37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.

42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.

44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 925

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

925. And Jehovah smelled an odor of rest. That this signifies that worship therefrom was grateful to the Lord, that is, worship from charity and the faith of charity, which is signified by “burnt-offering” has been stated under the preceding verse. It is often said in the Word that Jehovah “smelled an odor of rest” especially from burnt-offerings; and this always means what is grateful or acceptable; as that He “smelled an odor of rest” from burnt-offerings (Exodus 29:18, 25, 41; Leviticus 1:9, 13, 17; 23:12-13, 18; Numbers 28:6, 8, 13; 29:2, 6, 8, 13, 36), and also from other sacrifices (Leviticus 2:2, 9; 6:15, 21; 8:21, 28; 15:3, 7). They are also called “made by fire for an odor of rest unto Jehovah” by which is signified that they are from love and charity. “Fire” in the Word and “made by fire” when predicated of the Lord and of the worship of Him, signifies love. So also does “bread” and for this reason representative worship by burnt-offerings and sacrifices is called “the bread of the offering made by fire for an odor of rest” (Leviticus 3:11, 16).

[2] That an “odor” signifies what is grateful and acceptable, and thus that an odor in the Jewish Church was a representative of what is grateful, and is ascribed to Jehovah or the Lord, is because the good of charity and the truth of faith from charity correspond to sweet and delightful odors. The fact of this correspondence and the nature of it is demonstrable from the spheres of spirits and angels in heaven, where there are spheres of love and faith which are plainly perceived. The spheres are such that when a good spirit or angel, or a society of good spirits or of angels, comes near, then, whenever the Lord pleases, it is at once perceived, even at a distance, but more sensibly on a nearer approach, what is the quality in respect to love and faith of that spirit, angel, or society. This is incredible, yet is perfectly true. Such is the communication in the other life, and such is the perception. Wherefore, when it pleases the Lord, there is no need to explore in many ways the quality of a soul or spirit; for it may be known at his first approach. To these spheres correspond the spheres of odors in the world. That they do so correspond is evident from the fact that when it pleases the Lord the spheres of love and faith in the world of spirits are turned into spheres of sweet and pleasing odors, and are plainly perceived.

[3] From these things it is now evident whence and why “an odor of rest” signifies what is grateful, and why an odor became representative in the Jewish Church, and why “an odor of rest” is here ascribed to Jehovah or the Lord. An odor of rest is one of peace, or a grateful sense of peace. Peace taken in the complex embraces all things of the Lord’s kingdom both in general and in particular, for the state of the Lord’s kingdom is a state of peace, and in a state of peace there come forth all the happy states that result from love and faith in the Lord. From what has now been said it is plain not only how it is with representatives, but also why in the Jewish Church incense was used, for which there was an altar before the veil and the mercy-seat; why there were offerings of frankincense in the sacrifices; also why so many spices were used in the incense, in the frankincense, and in the oil for anointing; and thus what is signified in the Word by “an odor of rest” “incense” and “spices” namely, the celestial things of love and the spiritual things of faith therefrom; in general, whatever is grateful from love and faith.

[4] As in Ezekiel:

In the mountain of My holiness, in the mountain of the height of Israel, there shall all the house of Israel in the whole land serve Me; there will I accept them, and there will I seek your oblations and the first fruits of your gifts, with all your holy things; as an odor of rest will I accept you (Ezekiel 20:40-41).

Here “an odor of rest” is predicated of burnt-offerings and gifts, that is, of worship from charity and its faith, which is signified by the burnt-offerings and gifts, and is consequently acceptable, which is meant by the “odor.”

In Amos:

I hate, I have rejected your feasts, and I will not receive the odor of your holidays, for if ye shall offer Me your burnt-offerings and gifts, they shall not be acceptable (Amos 5:21-22).

Here “odor” manifestly signifies what is grateful or acceptable. Of Isaac when blessing Jacob instead of Esau it is said:

And Jacob came near, and he kissed him; and he smelled the smell of his raiment, and blessed him, and said, See, the smell of my son is as the smell of a field which Jehovah hath blessed (Genesis 27:27).

The “smell of his raiment” signifies natural good and truth, which is grateful from its agreement with celestial and spiritual good and truth, the gratefulness of which is described by the “smell of a field.”

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.