Bible

 

2 Mózes 22

Studie

   

1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.

2 Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és [úgy] megverik, hogy meghal, nincs vérbûn miatta.

3 Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.

4 Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.

5 Ha valaki mezõt vagy szõlõt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szõlõjének javából fizesse meg a kárt.

6 Ha tûz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mezõ: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.

7 Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megõrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.

8 Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az õ felebarátja vagyonára.

9 Akármi bûn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a mirõl azt mondja: ez az; mindkettõjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bûnösnek mondanak, fizessen két annyit az õ felebarátjának.

10 Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az õ felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:

11 Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.

12 Ha pedig ellopták tõle: megfizesse az urának.

13 Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.

14 Ha pedig valaki kölcsön kér az õ felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.

15 Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.

16 Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.

17 Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.

18 Varázsló asszonyt ne hagyj életben.

19 A ki barommal közösül, halállal lakoljon.

20 A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.

21 A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.

22 Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.

23 Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az õ kiáltását.

24 És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.

25 Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelezõ; ne vessetek reá uzsorát.

26 Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt visszaadd azt néki:

27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.

28 A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.

29 Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsõszülöttét nékem add.

30 Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az õ anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.

31 És szent emberek legyetek én elõttem; a mezõn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 9143

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

9143. When a fire shall go forth. That this signifies anger from the affection of evil, is evident from the signification of “fire,” as being love, here the love of evil and its affection (of which just above, n. 9141). It is said “the affection” of evil, because by affection is meant what is continuous of love. That “fire” denotes anger from the affection of evil, is because anger is from this source, for when that which a man loves is assailed, a fieriness bursts forth and as it were burns. Hence it is that anger is described in the Word by “fire,” and it is said “to burn;” as in David:

There went up a smoke out of His nostrils, and fire out of His mouth; coals did burn from Him (Psalms 18:8).

Kiss the Son, lest He be angry, for His anger will burn shortly (Psalms 2:12).

Who shall abide for us with the devouring fire? Who shall abide for us on the hearths of eternity? (Isaiah 33:14).

He poured upon him the wrath of His anger; it set him on fire round about, yet he knew not; it burned him, yet he laid it not to heart (Isaiah 42:25).

Behold, Jehovah will come in fire, and His chariots like the whirlwind; to recompense them in the wrath of His anger, and His rebuke in flames of fire (Isaiah 66:15).

I looked back, and came down from the mount, when the mount was burning with fire. I was afraid by reason of the anger and wrath wherewith Jehovah was angry against us (Deuteronomy 9:16, 19).

In these and many other passages anger is described by “fire.” The anger is attributed to Jehovah, that is, to the Lord, but it is in man (n. 5798, 6997, 8282, 8483). (That the Lord appeared on Mount Sinai to the Israelitish people in accordance with their nature; thus in fire, smoke, and thick darkness, see n. 6832.) But be it known that anger is a fire that breaks forth from the affection of evil; while zeal is a fire that breaks forth from the affection of good (n. 4164, 4444, 8598). Therefore zeal also is described by “fire,” as in these passages:

Jehovah thy God is a devouring fire, a zealous God (Deuteronomy 4:24).

I will pour upon them all the wrath of Mine anger; for all the earth shall be devoured in the fire of My zeal (Zeph. 3:8).

(That the zeal of Jehovah is love and mercy, and that it is called “anger” because it so appears to the wicked when they incur the penalty of their evil, see n. 8875)

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.