Bible

 

2 Mózes 16

Studie

   

1 És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után.

2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.

3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.

4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?

5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.

6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl;

7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?

8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.

9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.

10 És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben.

11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek.

13 És lõn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lõn a tábor körûl.

14 Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.

15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.

16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az õ sátorában vannak.

17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.

18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.

19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.

20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.

21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.

22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek.

23 Õ pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit fõzni akartok, fõzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.

24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.

25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert Ma az Úrnak szombatja van; Ma nem találjátok azt a mezõn.

26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.

27 És lõn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának.

28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?

29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád õ néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az õ helyébõl a hetedik napon.

30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.

31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.

32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földérõl.

33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.

34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.

35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendõn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.

36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.

   

Bible

 

4 Mózes 11:4

Studie

       

4 De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 8487

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

8487. 'And the sun grew hot, and it melted' means its disappearance gradually as craving increased. This is clear from the meaning of 'the sun growing hot' as craving that is increasing, dealt with below; and from the meaning of 'melting' as disappearing. The reason why 'the sun grew hot' means craving that was increasing is that 'the sun' in a good sense means heavenly love. It means this because the Lord is the Sun in the next life, the heat which comes from it being the good of love, and the light the truth of faith. (For more about that Sun - that it is the Lord and that heavenly love comes from it - see 1053, 1521, 1529-1531, 2120, 2441, 2495, 3636, 3643, 4060, 4321 (end), 4696, 5084, 5047, 5377, 7078, 7083, 7171, 7173, 7270.) Therefore 'the sun' in the contrary sense means self-love and love of the world, and the heat from the sun or its 'growing hot' in that sense means craving.

[2] The nature of the occurrence described here - that the good of truth, meant by 'the manna', disappeared gradually as craving increased, meant by its melting when the sun grew hot - must be explained briefly. The good of truth or spiritual good is indeed imparted to a member of the spiritual Church undergoing regeneration; but that good kills off every delight belonging to self-love and love of the world that has constituted his life previously, since they are contrary to each other. This being so, pure good of truth cannot remain for long with that person, but is modified by the Lord by means of the delights belonging to the two loves constituting his life previously. For if that good were not modified in this way it would hold no delight for him and so would be loathsome. This is what heavenly good is like initially with those undergoing regeneration. To the extent therefore that the delights of self-love and love of the world rise up, the good of heavenly love disappears, since, as has been stated, they are contrary to that good. So the reverse also occurs.

[3] This explains why in heaven there are changes of states, to which changes of times and seasons in the world correspond, 8426, and why such changes return those who are there to the delights that go with natural pleasures. For without such change of states the good of heavenly love would become so to speak dry and worthless. It is different when it is modified by natural delights, at once or in stages. This is why at first, when the children of Israel were given the man[na] every morning they were also given the selav in the evening; for 'the selav' means natural delight, and also the delight that goes with craving, 8452.

[4] But it should be recognized that the cravings to which those in heaven return when their evening comes are not cravings that are contrary to heavenly good, but ones that are to some extent in accord with it. For there are the delights of conferring benefits rather lavishly and getting some glory out of doing so, delights however which hold goodwill and the desire to serve others. Then there are the delights of opulence in home decor and personal dress, and very many other delights like these. Such delights are not ones that destroy the good of heavenly love, though they do nevertheless eclipse it. But eventually - depending on the degree the person's regeneration reaches - they become the lowest levels of heavenly good. At this point they are no longer spoken of as cravings but as delights. The fact that the good of heavenly love unless modified by such delights becomes so to speak dry, and after that is loathed as being so to speak worthless, is meant by the reaction of the children of Israel who, when they were no longer given the selav, called the manna dry food and worthless food. Their doing so is referred to in Moses as follows,

The rabble who were in the midst [of the people] had a strong craving, and so the children of Israel also wept repeatedly and said, Who will feed us with flesh? But now our soul is dry; there is nothing at all except the man[na] for our eyes [to look] at. Numbers 11:4, 6.

In the same author,

The people spoke against God and against Moses, Why have you caused us to come up out of Egypt to die in the wilderness? There is no bread, nor water; now our soul loathes this most worthless bread. Numbers 21:5.

And elsewhere in the same author,

Jehovah afflicted you, and caused you to hunger, and fed you with manna which you did not know, nor your fathers knew, in order that He might teach you that man does not live by bread only, but that man lives by every utterance of the mouth of Jehovah. Deuteronomy 8:3.

[5] 'Manna' is similar in meaning to 'unleavened bread', which means good pure and free from falsities, 8058. That bread is for a similar reason called the bread of misery, 1 Deuteronomy 16:3.

From all this one may now see how to understand the disappearance of the good of truth gradually as craving increased, meant by the melting of the man[na] when the sun grew hot.

Poznámky pod čarou:

1. Here Swedenborg follows Sebastian Schmidt; in other places Swedenborg has the bread of affliction.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.