Bible

 

5 Mózes 18

Studie

   

1 A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és örökségébõl.

2 Annakokáért ne legyen néki öröksége az õ atyjafiai között: Az Úr az õ öröksége, a mint megmondotta néki.

3 És ez legyen a papoknak törvényes része a néptõl, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapoczkát, a két állat és a gyomrot.

4 A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;

5 Mert õt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, õ és az õ fiai minden idõben.

6 Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikbõl a te egész Izráelben lévõ kapuid közül, a hol õ lakik, és bemegy az õ lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:

7 Szolgáljon az Úrnak az õ Istenének nevében, mint az õ többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr elõtt.

8 Az eledelekben egyenlõképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az õ atyai örökségébõl.

9 Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.

10 Ne találtassék te közötted, a ki az õ fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendõmondó, se igézõ, se jegymagyarázó, se varázsló;

11 Se bûbájos, se ördöngõsöktõl tudakozó, se titok-fejtõ, se halottidézõ;

12 Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened te elõled.

13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.

14 Mert ezek a nemzetek, a kiket te elûzesz, igézõkre és jövendõmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.

15 Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!

16 Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtõl a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!

17 Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.

18 Prófétát támasztok nékik az õ atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.

19 És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!

20 De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.

21 Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?

22 Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!

   

Ze Swedenborgových děl

 

True Christianity # 129

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 853  
  

129. The Lord was willing to undergo spiritual tests, including even the suffering on the cross, because he was the ultimate prophet. The prophets stood for the church's teachings from the Word. As a result they represented the nature of the church in various ways - even by doing unjust, harsh, and wicked things that God commanded them to do. In the Lord's case, however, he was the Word itself. During his suffering on the cross he was the ultimate prophet, representing the way the Jewish church had desecrated the Word.

An additional reason why the Lord was willing to suffer on the cross was that by doing so he would come to be acknowledged in the heavens as the Savior of both worlds. Every aspect of his suffering meant something related to the desecration of the Word. When people in the church understand these aspects in physical terms, angels understand them in spiritual terms.

The following passages make it clear that the Lord was the ultimate prophet: "The Lord said, 'A prophet is nowhere less honored than in his own country and in his own house'" (Matthew 13:57; Mark 6:4; Luke 4:24). "Jesus said, 'It is not right for a prophet to die away from Jerusalem'" (Luke 13:33). "Fear took hold of them all. They were praising God and saying that a great prophet had risen among them" (Luke 7:16). They called Jesus "that prophet from Nazareth" (Matthew 21:11; John 7:40-41). It says in Deuteronomy that a prophet would be raised up from among his brothers and sisters, and they would obey his words (Deuteronomy 18:15-19).

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.