Bible

 

Dániel 11

Studie

   

1 Én is a méd Dárius elsõ esztendejében mellette állék, hogy õt támogassam és segítségére legyek.

2 És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az õ gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen.

3 És támad egy erõs király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik.

4 De alighogy támadt, megrontatik az õ országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem [száll] az õ maradékira, és nem az õ hatalma szerint, a melylyel õ uralkodott, mert szétszaggattatik az õ birodalma, és másoknak [adatik] ezeken kivül.

5 És elhatalmasodik a déli király, de az õ vezérei közül is [egyik, ]és [ez] hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az õ uralkodása.

6 És esztendõk mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és õ sem áll meg, sem az õ karja, hanem kiszolgáltatják õt és az õ kisérõit és az õ nemzõjét és azt, a ki õt egy ideig gyámolította.

7 De támad helyébe az õ gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erõsségeire, és azokat megszállja és beveszi.

8 És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erõsebb lesz, mint az északi király.

9 Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az õ földére.

10 De az õ fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyûjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az õ erõsségéig.

11 És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik.

12 És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas.

13 Mert az északi király visszatér, és az elõbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendõ mulva nagy sereggel és nagy készlettel jõ bizony.

14 És azokban az idõkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erõszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak.

15 Mert eljõ észak királya, és töltést emel és beveszi az erõsített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az õ válogatott népe, és semmi erõ nem bír ellene állni.

16 És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicsõ földön, és megsemmisül az az õ kezétõl.

17 Azután maga elé tûzi, hogy bemegy az õ egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki [feleségül,] hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele.

18 És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az õ gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az õ gyalázatosságáért.

19 És fordítja orczáját a maga országának erõsségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg.

20 Ennek helyébe jön az, a ki adószedõt jártat végig az ország dicsõ [földén,] de rövid idõn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban.

21 És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jõ, és hízelkedéssel jut az országhoz.

22 És a beözönlõ seregek elárasztatnak az õ orczája elõtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is.

23 Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik [ellene,] és reátör és gyõzedelmet vesz rajta kevés néppel.

24 Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, a mit nem cselekedtek sem az õ atyái, sem az õ atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol elõlõk, és az erõsségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig.

25 És felindítja az õ erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erõssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene.

26 És a kik az õ ételét eszik, megrontják õt, és az õ serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt.

27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak [egymásnak;] de siker nélkül, mert a vég még bizonyos idõre [elmarad.]

28 Azért visszatér az õ földére nagy gazdagsággal; de az õ szíve a szent szövetség ellen van, és [ellene] tesz, és újra visszatér az õ földére.

29 Bizonyos idõben megjõ, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint elõször volt.

30 Mert kitteus hajók jõnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik [ellene;] visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget.

31 És seregek állanak fel az õ részérõl, és megfertéztetik a szenthelyet, az erõsséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.

32 És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerõ nép felbátorodik és cselekeszik.

33 És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tûz miatt, fogság és rablás miatt napokig.

34 És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel.

35 És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idõ még [hátra] van.

36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerõn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre [is] hajtatik.

37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát.

38 De a helyett tiszteli az erõdök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az õ atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses [ajándékok]kal.

39 És az erõdített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsõségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt.

40 De a vég idején összetûz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja [azokat].

41 És bemegy a dicsõ földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az õ kezébõl: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java.

42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik.

43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az õ kíséretében.

44 De megriasztják õt napkeletrõl és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat.

45 És felvonja az õ sátor-palotáját a tengerek és a dicsõ szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Revealed # 720

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 962  
  

720. 17:2 "With whom the kings of the earth committed whoredom." This symbolically means that the Roman Catholic religion adulterated the church's goods and truths that it had from the Word.

To commit whoredom means, symbolically, to falsify and adulterate truths, as said just above in no. 719. The kings of the earth symbolize the church's truths that it has from the Word - kings symbolizing truths springing from goodness, and the earth symbolizing the church.

That kings symbolize people who possess truths springing from goodness from the Lord, and so in an abstract sense the truths themselves that spring from goodness, may be seen in nos. 20, 664 above. Here they symbolize those truths adulterated and profaned.

We are told that the kings of the earth committed whoredom with the great harlot, as though the church's truths from the Word did so, truths being symbolized by the kings of the earth. But this accords with the style of the Word in its literal sense, in which we find attributed to God and to the Divine things emanating from Him - which include the Word's truths - qualities and actions which nevertheless are those of mankind and its evils, as has often been shown above. Consequently the genuine meaning - namely the spiritual sense - is that the Roman Catholic religion adulterated, indeed profaned, the church's truths which it had from the Word.

Someone who is unacquainted with the Word's spiritual meaning may easily be deluded into believing that the kings of the earth mean earthly kings, when in fact it is not those kings that are meant, but truths springing from goodness, and in an opposite sense, falsities springing from evil.

[2] To make it still more apparent that kings of the earth mean nothing else than a church's truths or falsities, and that kings' whoredoms are the falsifications, adulterations and profanations of the church's truths that is has from the Lord, we will cite several passages from the book of Revelation and Daniel, from which anyone capable of reflecting may see that it is not kings that are meant. The passages are these:

...Jesus Christ... has made us kings and priests... (Revelation 1:5-6)

...you have made us kings and priests to our God, that we may reign on the earth. (Revelation 5:10)

...you (shall) eat the flesh of kings, the flesh of captains..., the flesh of horses and of those who sit on them... (Revelation 19:18)

The seven heads (of the scarlet beast) are seven mountains... They are also seven kings. Five have fallen, and one is... And the beast... is... the eighth (king), and is of the seven... (Revelation 17:9-11)

The ten horns... are ten kings that have not yet received a kingdom... (Revelation 17:12)

We are also told later, as in the present verse, that the kings of the earth have committed whoredom with and taken delight in the harlot (Revelation 18:3, 9).

Who that is capable of reflecting does not see that kings here do not mean kings?

[3] Similar things are said in Daniel. For example, that the hairy male goat means a king, and the large horn between its eyes is the first king; and that when their transgressions have reached their height, a stern-faced king will arise who understands cunning schemes (Daniel 8:21, 23). That the four great beasts that arose out of the sea were four kings that would rise up from the earth, that the fourth beast's ten horns were ten kings, and that another would arise after them that would lay low the three kings (Daniel 7:17, 24). So, too, that the king of the south and the king of the north would fight against each other; that the king of the south would send his daughter to the king of the north; that the king of the north would exalt himself against God, and would acknowledge a foreign god; that people who acknowledged that god he would honor with gold and silver, with precious stones and desirable things, and cause them to rule over many, and would divide the land for a price; that he would plant the tents of his tabernacle between the seas, in the vicinity of the glorious holy mountain; but that he would come to his end - besides much else (Daniel 11).

[4] The king of the south symbolizes a kingdom or church consisting of people in possession of truths, and the king of the north symbolizes a kingdom or church consisting of people caught up in falsities. For the text is prophetic of churches to come, such as they would be in the beginning, and what they would be like after that.

People who possess truths springing from good from the Lord are called kings because they are called the Lord's children, and having been regenerated by the Lord, they are said to have been born of Him and to be His heirs, and the Lord is the King, and heaven and the church are His kingdom.

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.